Édesapja Kohn Salamon rabbi, édesanyja Eibuschitz (Eibenschütz) Lujza volt. Szüleinek hét gyermekük született: Izidor, Siegfrid, Arnold, Gyula, Kamilla, Regina és Marcell. Nyolcadikként fölneveltek még egy fogadott fiút is, aki később Újlaki Pál néven Vilhelmina holland királynő batáviai orvosa lett. Komor Marcell, a család legnevesebb tagja 1868. november 6-án született Pesten.[2]
Diplomáját 1891-ben szerezte a Műegyetemen. Czigler Győző, majd Hauszmann Alajos irodájában dolgozott, aztán Lechner Ödönnél kapott munkát, ahol szerepet vállalt az Iparművészeti Múzeum belső kialakításában és a Földtani Intézet első díjas tervének elkészítésében. 1897-ben közös irodát nyitott Jakab Dezsővel, amely 1923-ig működött. Életének ez volt a legsikeresebb korszaka, társával együtt több pályázatot nyertek, és terveiket nagyrészt meg is valósították.
Terveztek lakóépületeket (Székesfővárosi kislakásos bérház, 1909–10, Hegedűs Gyula utca 94.), középületeket (Szentesen a Petőfi Szállót és a Vigadót 1898–99-ben, Szabadkai zsinagógát, 1902-ben, Marosvásárhelyen a Kultúrpalotát és a városházát, 1907–09-ben, Nagyváradon a Fekete Sas Szállót 1907–08-ban, Szabadkán városházát 1908–10-ben stb.) A középületeken túlmenően számos magánbérházat is alkottak. Az Országos Társadalombiztosító Intézet Fiumei úti épületét már 1912-ben kezdték tervezni, de a végső 1930-as kiépítésben már Sós Aladár is részt vett (a tornyot a megbízhatatlan bauxitbeton-tartalma miatt 1967-ben elbontották). 1930 után építészete már a modernista irányzatok felé fordul. Ezt bizonyítja a fiával, Komor Jánossal közösen készített villa a Budapest II., Árvácska utca 4. szám alatt.
Publicisztikai tevékenysége is jelentős: ő alapította 1901-ben a kéthetente megjelenő Vállalkozók Lapját, melynek főszerkesztőjeként – a millenniumra utaló Ezrey álnéven – szinte minden számába írt is, cikkeiben hitet téve szellemi mesterétől, Lechner Ödöntől vagy kollégájától, Kós Károlytól örökölt és továbbfejlesztett építészeti alaptétele mellett, miszerint a modern magyar építészet csak a nemzeti motívumok, a hagyományos formák és a korszerű technológiák ötvözésével bontakozhat ki. A húszas évek végén János fiának adta át a Vállalkozók Lapját, amelyből Borbíró (Bierbauer) Virgil szerkesztésében hamarosan kinőtt a magyar avantgárd építészet neves folyóirata, a Tér és Forma.
„A házat[3] negyvennégy nyarán csillagos házzá nyilvánították. Rengetegen költöztek falai közé. Komor Marcell a házban maradt. November közepén aztán elindult, hogy a Falk Miksa utcában meglátogassa Kamilla nővérét. A nyilasok gyalog hajtották el Nyugat felé. A mai Ausztria területén, Sopronkeresztúrnál (Deutschkreutz) ölték meg. 76 éves volt.”[4]
1901-től 1914-ig a Vállalkozók Lapja felelős szerkesztője (egyes források szerint főszerkesztője) volt. Vezércikkeit Ezrey álnéven jegyezte. Néhány cím Ezrey álnéven megjelent cikkeiből: Magyar pallérstílus, Budapesti stílus, Kultusz és művészet, Budapest stílus, A mérnökök művészete, Modern építészet, Pesti bérházépíttetők, Tervpályázat-nyomoruság, Tátray Lajos, A Hungária fűrdő, Huszka-Lechner. Wagner Budapesten, Márkus Géza, Lechner Ödön.
Komor Marcell: Lechner Ödön (Építőipar 1900) A Vállalkozók Lapja jubileumi albuma. Szerkesztette és a címszavak nagy részét Komor Marcell írta 1930-ban.
2004. szept. 1. Szabadkán a Városháza melletti parkban Komor Marcellnak és Jakab Dezsőnek állított emléket a hálás utókor. A két szobor egymás mellett áll.[18]
Komorok – dokumentumfilm a Komor családról (rendezte: Sipos András, forgatókönyvíró, szereplő: Bächer Iván, Duna Televízió, 2006)
↑Halálesete bejegyezve a Bp. II. ker. állami halotti akv. 529/1946. folyószáma alatt 1945. május 8-ai dátummal, az elhalálozást bíróilag állapították meg (A budapesti I-III. kerületi járásbíróság Pk. III. 2109/1946. sz. végzése)
↑Forrás: Bächer István: Komorok. Budapesti negyed 14/1996/4
↑Komor-Jakab családi háza (Bp. II., Keleti Károly u. 29-31.).
↑Gerle-Kovács-Makovecz: A századforduló magyar építészete felsorolása szerint.
↑Az utolsó bolgár cári család, Az első világháborúba a központi hatalmak oldalán lépett be. A vesztett háború után az antant ragaszkodott Ferdinánd lemondásához. Murányba vonult vissza, de időnként megjelent a pozsonyi Operában, és Budapestre is ellátogatott.
Keiichi Tahara: Az Európai Szecesszió. Art Nouveau/Modernismo/Jugendstil. (Fordította: Fellegi Balázs. Magyar Kiadás: GLÓRIA kiadó 2001. 360-363, és 374-381. old.)