Taszkenek
Csillagok háborúja-szereplő
Taszken jelmezes (Toronto, 2012)
Taszken jelmezes (Toronto, 2012)
Megjelenési információk
Első megjelenéseStar Wars IV.: Egy új remény (1977)
Utolsó megjelenéseThe Book of Boba Fett (2021)
átlagos magasság190 cm
átlagos testsúly89 kg
nyelvtaszken
LakóhelyeTatuin
A Wikimédia Commons tartalmaz Taszkenek témájú médiaállományokat.

A taszkenek vagy buckalakók (angolos írásmóddal: Tusken Raider vagy Sandpeople) a Csillagok háborúja elképzelt univerzumának egyik kétlábú, értelmes faja, amely a Tatuin nevű bolygón él.

Eredetük és elnevezésük

A taszkenek a Tatuin nevű bolygó napégette sivatagai mélyén élő, mutáns, nomád életmódú humanoid nép. Főleg a Jundland Hulladékok sivatagban találhatók meg. Mivel roppant agresszíven védik területeiket és csak kevés idegent engednek maguk közé, a számos legenda, hiedelem és feltételezés mellett viszonylag kevés biztos dolgot lehet tudni eredetükről és biológiájukról.

Az angol név, "tusken raider", szó szerint "agyaras fosztogatót" jelent. Valójában a „taszken” megnevezés az emberek által lakott Fort Tusken (Taszken erőd) nevéből ered. Az emberek ebben az erődben élték túl az idegenek első támadását. A taszkenek többnyire inzultusnak tekintik, ha a Tatuin nem őshonos népei területeikre tévednek, az ilyen vándorokat rendszeresen megtámadják, kirabolják és megölik, és rendszeresek a határvidékeken élő emberi és más fajok telepei ellen való támadások és fosztogatások is. Legalábbis az olyasfajta telepesek, mint a tatuini párafarmerek, rettegnek tőlük és csak végszükség esetén merészkednek messzire védelem nélkül. Egyébként a taszkenek a sivatagban vándorolnak, hatalmas, de jobbára ártalmatlan hús-és hátasállataik, a banthák hátán.

Sokáig azt gondolták, hogy a taszkenek a ghorfák leszármazottai, azonban tudományosan ez a feltételezés nincs bebizonyítva. Néhány tudós szerint a buckalakók ősei valójában az emberek, de ezt cáfolja a taszkeneken végzett boncolás. Azon kevés buckalakón, amelyen elvégezték a boncolást, semmilyen emberi eredetre utaló jelet nem találtak; sőt a legtöbbjük kiborg szemmel rendelkezett. Más xenobiológus szerint a taszkenek a kumumgah nevű emberszerű fajból alakultak, tehát közös ősük van a dzsavákkal. Hogy a taszkenek a Tatuin bolygón fejlődtek-e ki, vagy máshonnan jöttek, még a buckalakóknak is rejtély, bár egyes legendáik füves pusztákkal borított Tatuinról szólnak. Ezekben a legendákban az úgynevezett Építők – a rakaták egyik felderítő csapata – érkezett a Tatuinra és rabszolgasorsra akarta juttatni az őstaszkeneket, mivel ezek felfedezték az űrrepülést és megharagították az Építőket. Az őstaszkeneknek sikerült visszaverniük a rakatákat, de a rakaták bosszúból felégették a bolygó füves pusztáit, sivatagot hagyva maguk után. A legendák szerint a taszkenek gyűlölete más fajok iránt onnan ered, hogy háborúztak az Építőkkel. Azonban az események írott forrásai későbbi időkre helyezik a történteket.

Körülbelül 400 évvel a Fort Tusken megtámadása előtt egy Alkhara nevű sivatagi bandita lemészárolta azt a buckalakó törzset, amelyik menedéket nyújtott neki. Állítólag ez idő óta nem bíznak a taszkenek más fajokban. Szintén az Alkhara-legendák szerint a taszkenek megnyúzzák áldozataikat, majd bantháik elé vetik őket. A harcban a taszkenek vért spriccelnek az ellenség felé, de ezt a hiedelmet csak a babonás párafarmerek terjesztették.

Biológiai és kulturális jellegzetességek

A taszkent általában tetőtől talpig ruházat borítja, ez javarészt hosszú szövetcsíkokból áll, amelyeket a testük köré tekernek, valamint különféle, a homokviharok túléléséhez nélkülözhetetlen kiegészítőkből, mint pl. maszkok, légszűrők. Egy kis része sem érintkezik a külső világgal. A férfiak fejüket szövet sávokkal pakolják be, csak a lélegzőmaszknak és a szemvédőnek hagynak helyett. A nők és gyermekek sisakfélét viselnek. A taszkent ruházat nélkül csak a házaspárja láthatja. A buckalakóknak sikerült megszelídíteniük és betanítaniuk a Tatuinon őshonos banthákat. A gazda és a bantha között szoros és a legtöbbször életre szóló kapcsolat jön létre. Amikor rabolni akarnak, a taszkenek és bantháik libasorban járnak, hogy a nyomolvasók elől eltitkolják a létszámukat. Ha a banthát megölik vagy természetes halál által elpusztul, gazdája kimegy a sivatagba elmélkedni. Ekkor, ha a látomásában az egykori bantha szelleme jóváhagyja, a taszken új banthát szerezhet, viszont ha nem, akkor a buckalakó meghal a sivatagban. Ha a taszken hal meg, az ő bantháját küldik ki a sivatagba.

Habár a taszkenek agresszívek és erőszakosak, az erősen legyökerezett hagyományaik mindennapjaikra kihatnak. A fiatalok a felnőtté váláskor többféle ügyességi tevékenységen kell, hogy átessenek. Ezek közül talán a legnehezebb és veszélyesebb a krayt sárkánygyík vadászata. Mivel nincsen írásuk, a klán vagy törzs leginkább tisztelt tagja a krónikás. A krónikásnak (más szóval mesemondónak) kötelessége ismernie a klán minden tagjának az élettörténetét, ugyanúgy a klán történetét is. Szintén neki kötelező időnként elmondania szóról-szóra ezeket, hogy az idő haladtával ne változzon a történet, vagy ne értsék félre. Gyakran a mesemondó tanítványainak nehezebb és stresszesebb az életük, mint a fiatal harcosoknak; mivel ha egy kicsivel is téved, a mesemondó tanítványt megölik.

Agresszivitásuk ellenére a buckalakók tartózkodnak a párafarmerektől és a nagyobb párafarmok nyílt megtámadásától, mint ahogyan a párafarmerek is tartózkodnak attól, hogy bemerészkedjenek a sivatag mélyére és végleg „rendet tegyenek”; a kisebb csetepaték mellett kialakult egyfajta egyensúly. A taszkenek időnként meg-megtámadnak egy félreeső párafarmot, ezt sokszor félreértésből és nem vérszomjból teszik. Az is lehet, hogy veszélyben érzik az életlehetőségeiket és erőforrásaikat: pl. egy taszken hiedelem szerint (a Star Wars: Commander c. videójáték alapján) a Tatuin sivatagaiban található víz minden cseppje szent, és a természetfeletti erők által kizárólag a taszken fajnak lett megígérve, mialatt a párafarmok ezt a megszentelt szubsztanciát csapolják meg észrevehető mennyiségben.

Nomád életmódjuk miatt a buckalakók gyorsan szétszedhető sátrakban laknak. Mindegyik törzsnek megvan a saját karavánja; ezekkel utaznak a tápláléklelő helyekre vagy éppen kitérnek egy krayt sárkánygyík útjából. Csakis a törzsfőnök ismeri személyesen törzsének az összes tagját; az ő kötelessége létrehozni a megfelelő házasságokat és erőben tartani a törzset. Mivel e nép két legfontosabb tevékenysége a vadászat és a védelem, a fiatalok kemény kiképzés árán válhatnak felnőtté.

A taszken két legfontosabb háziállata a bantha és a massiff.

Fegyverként a taszkenek primitív, fémlövedékes karabélyokkal rendelkeznek, valamint közelharcra a gaderffii nevű, középhosszú nyelű (1-1,5 méter), buzogány- vagy lándzsaszerű eszközt használják, amelynek egyik vége általában bunkós és nehezebb, másik végén pedig egyedi kiképzésű szúró- vagy vágópengék találhatóak. Foglyaikat vagy megölik (Shmi Skywalkert egy teljes hónapig kínozták, mielőtt belehalt volna a sebeibe), vagy a kegyetlen sivatagi vándorlásba halnak bele, amelyet a taszkeneken kívül csak a legedzettebbek bírnak ki. Csecsemő vagy gyerek foglyokat azonban még ők is ritkábban ölnek meg szándékosan ilyen módon, több példa is mutatja, hogy a megölt ellenséges szülők gyermekeit befogadták és felnevelték (mint pl. A'Sharad Hett Jedi-lovag anyja, vagy Tahiri Veila).

Megjelenésük a filmekben

A'Sharad Hett jedi lovag taszkenek között nevelkedett. A taszkenek hagyományos öltözékét viselte a klónháborúk idején is.

A Klónháborúk előtt Anakin Skywalker anyja, Shmi a taszkenek fogságába esett, akik egy rituálé során kegyetlenül megkínozták. Anakin a nyomára jutott a táboruknak, és miután anyja belehalt a sérüléseibe, Anakin haragjában mindenkit lemészárolt a fénykardjával.[1]

Megnevezett taszkenek

Kapcsolódó szócikkek

Jegyzetek

  1. Stephen Sansweet, Pablo Hidalgo: The Complete Star Wars Encyclopedia, vol. 1-2-3., Ballantine Books, 2008

Források

További információk