Események
Január
- január 4. – II. Miklós orosz cár felhatalmazza a cseh és szlovák tiszteket, hogy orosz zászló alatt harcoljanak nemzetükért.[1]
- január 9. – A német koronatanács – engedve a politikai és katonai nyomásnak – Theobald von Bethmann-Hollweg kancellár ellenében ismét engedélyezi a korlátlan tengeralattjáró-háború folytatását.[2]
- január 12. – Az antant válasza a wilsoni felhívásra.
- január 13. – Ciureai vonatkatasztrófa
- január 17. – Önkéntes cseh katonai alakulat szerveződik Olaszországban.[1]
- január 22. – Wilson beszéde a szenátusban a Népszövetség megalakításáról.
- január 31. – Németország és Ausztria-Magyarország bejelentik a korlátlan tengeralattjáró-háborút.
Február
- február 1. – A Reichstag többsége megszavazza a korlátlan tengeralattjáró-háború folytatását.[2]
- február 3. – Az Amerikai Egyesült Államok megszakítja diplomáciai kapcsolatait Németországgal.
- február 11. – Zauditu etióp császárnőt Addisz Abebában Etiópia császárává koronázzák.
Március
- március 5. – A központi hatalmak aláírják az előzetes békeszerződést Romániával.
- március 8. – Nők tüntetése Oroszországban kenyérért és a békéért.
- március 9. – A horvát sabor (parlament) kinyilvánítja lojalitását a Habsburg-ház iránt, de különálló, egységes délszláv államot kíván a Monarchián belül.[3]
- március 10. – Oroszországban kitör a februári forradalom (a juliánus naptár szerint február 27-én).
- március 14. – A munkás- és katonaküldöttek petrográdi szovjetje nyilatkozatot tesz közzé a lengyel kérdésben, és „A lengyel nemzethez” c. deklarációban elismerik, hogy Lengyelországnak „joga van a teljes függetlenséghez”.[4]
- március 15. – II. Miklós cár lemondása (a julianus-naptár szerint március 2-án).
- március 24. – Az ideiglenes orosz kormány jóváhagyja az oroszországi csehszlovák légiók szabályzatát.[1]
Április
- április 2. – Thomas Woodrow Wilson amerikai elnök elmondja nagy hatású beszédét a kongresszusban. (Beszédében hangsúlyozza, hogy „az igazság sokkal fontosabb, mint a béke”, és hogy világszerte biztonságra van szükség a demokráciához.)[5]
- április 6. – Az Egyesült Államok belép a világháborúba az antant oldalán. (A meggyőző többségű kongresszusi szavazás után hivatalosan is hadat üzentek Németországnak, az Osztrák–Magyar Monarchiának viszont csak decemberben.)[5]
- április 9. – Az antantcsapatok meghiúsult támadása Arras-nál. (Április 12-én Champagne-Ardenne-ben, április 16-án az Aisne folyónál.)
- április 26. – A morvaországi Prostějovban a katonaság fegyverrel oszlatja szét nyolcezer ruhagyári munkás éhségtüntetését. (28 halott, több mint 40 sebesült maradt a helyszínen.)[1]
Május
- május 12.
- A 10. isonzói csata kezdete.[6] (A harcok egészen június 5-éig húzódnak el.)[7]
- Az orosz Duma a háború folytatása mellett dönt.
- május 15.
- A harmadik otrantói csata, melyet Horthy Miklós sorhajókapitány vezet az antant-féle tengerzár felszámolására. (Ez az összecsapás volt az adriai háború legjelentősebb ütközete.)[8]
- A francia főparancsnok Pétain, a vezérkari főnök Foch tábornok lesz.
- május 16. – Rott Nándort nevezik ki a veszprémi püspöki székbe.[9]
- május 21. – Tűzvész Gyöngyösön.
- május 23. – Tisza István miniszterelnök lemondása.[10]
- május 30.
- Újra megnyílik a bécsi Reichsrat, az osztrák parlament. (A cseh Szövetség ún. államjogi deklarációt nyújt be, követelve a cseh országrészek autonómiáját és Szlovákia Csehországgal való egyesülését.)[1]
- A Jugoszláv Klub – a bécsi parlament délszláv képviselői – a horvát saboréval azonos tartalmú nyilatkozatot tesz.[3]
Június
- június 6. – Károlyi Mihály elnökletével megalakul a Választójogi Blokk.[11]
- június 12. – Konstantin görög király lemondás nélkül távozik, a hatalmat az antantbarát Venizélosz veszi át.
- július 14. – Németországban – Theobald von Bethmann-Hollweg kancellárt váltva – Georg Michaelis alakít kormányt.[12]
- június 15. – Megalakul az Esterházy-kormány.[13]
- június 26. – Megérkeznek Európába az első amerikai katonák, végleg eldöntve az I. világháború kimenetelét.
- június 29. – Mihalovich Antal kerül a horvát báni székbe.[14]
Július
- július 1. – A Kerenszkij-offenzíva.
- július 2.
- Az oroszországi csehszlovák brigád Zborównál győztes ütközetet vív a központi hatalmak alakulataival.[1]
- Görögország belép az első világháborúba.[15][16]
- Józef Piłsudski kilép a lengyel államtanácsból, mivel nem teljesítették a nagyobb függetlenséget célzó lengyel követeléseket. (Piłsudskit a németek letartóztatják és Magdeburgba szállítják, ahol 1918. november elejéig fogságban tartják.)[4]
- július 12. – Rott Nándor Veszprém megerősített püspöke.[9]
- július 19. – A Reichstag határozata a megegyezéses békéről.
- július 20. – A korfui egyezmény. (A deklaráció – melyet Nikola Pašić szerb miniszterelnök, valamint a Jugoszláv Bizottság nevében Ante Trumbić horvát politikus ír alá – a későbbi Jugoszlávia alapjainak megvetése.)[3]
- július 21. – Cseh és szlovák vezető politikusok megbeszélése Bécsben Csehország és Szlovákia egyesülésének előkészítéséről.[1]
- július 22. – Lvov herceg miniszterelnök lemond, utóda Kerenszkij, Kornyilov a hadsereg főparancsnoka.
Augusztus
- augusztus 3. – Lázadás a német hadiflottánál.
- augusztus 11. – A korfui deklarációhoz csatlakozik a montenegrói Egyesülési Bizottság is.[3]
- augusztus 15. – A svájci Lausanne-ban Roman Dmowski vezetésével megalakul a Lengyel Nemzeti Bizottság (röviddel később Párizsba teszi át székhelyét), melyet az antanthatalmak is elismernek az új Lengyelország politikai képviseleteként.[4]
- augusztus 17. – A francia kormány és a Csehszlovák Nemzeti Tanács (CSNT) megállapodásának értelmében a franciaországi csehszlovák katonai alakulatok legfőbb parancsnokságát a CSNT-re ruházzák.[1]
- augusztus 18.
- A 11. isonzói csata kezdete. (A harcok egészen szeptember 12-éig elhúzódnak.)[7]
- Esterházy Móric gróf átszervezi kormányát. (Személyi csere a király személye körüli miniszteri, az igazságügy-miniszteri és a horvát–dalmát–szlavón tárca nélküli miniszteri székben, míg új elemként megjelenik két új tárca nélküli miniszteri poszt, a népjóléti és munkaügyi, valamint a választójogügyi.)[13]
- augusztus 20. – Esterházy Móric miniszterelnök lemond, utóda Wekerle Sándor.
- augusztus 23. – Hivatalba lép a harmadik Wekerle-kormány.[13]
Szeptember
- szeptember 3. – A németek elfoglalják Oroszország balti-tengeri kikötővárosát, Rigát.[2]
- szeptember 12. – A német császár közzéteszi „Az államhatalom a Lengyel Királyságban” c. pátensét, ami az ideiglenes lengyel államtanács feloszlatását eredményezi. (Régenstanácsot hoznak létre német felügyelet alatt, mely tagjai Aleksander Kakowski varsói érsek, Zdzisław Lubomirski herceg és Józef Ostrowski.)[4]
- szeptember 14. – Oroszországot köztársasággá nyilvánítják.
- szeptember 17. – Walther Schwieger, az RMS Lusitaniát megtorpedózó U–20-as tengeralattjáró korábbi parancsnoka hullámsírba merül az U–88-assal együtt.[17]
Október
- október 4. – Olaszország engedélyezi, hogy a csehszlovák hadifoglyokból M. R. Štefánik irányításával munkásosztagokat állítsanak fel.[1]
- október 9. – Az orosz kormány jóváhagyja az első önálló oroszországi csehszlovák hadtest létrehozását.[1]
- október 24. – Megindul a tizenkettedik isonzói csata. (A Monarchia csapatai – november 4-én – német támogatással Caporettonál, az Isonzó mentén áttörik az olasz frontot.)
November
- november 1. – Georg von Hertling német kancellár megalakítja kormányát.[12]
- november 2.
- A Balfour-nyilatkozat nyilvánossá tétele, melyben a brit kormány támogatja zsidó nemzeti otthon létrehozását Palesztinában.[18]
- A „Nyilatkozat Oroszország népeinek jogairól” c. dokumentum Lengyelország számára is kihirdeti az önrendelkezési jogot.[4]
- november 7. – Bolsevik hatalomátvétel Oroszországban, Trockij bejelenti az ideiglenes kormány megdöntését. (A julianus-naptár szerint október 25-én.)[19]
- november 13. – Georges Clemenceau az új francia miniszterelnök.
- november 19. – Befejeződik a caporettói áttörés, Németország és az Osztrák–Magyar Monarchia csapatai áttörik az olasz frontvonalat és megindulnak Olaszország belseje felé.
- november 21. – Lenin rendelettel eltörli az orosz bíróságokat, ügyvédi kart és az ügyvédi foglalkozást.[20]
- november 21. – A régenstanács megalakítja az első lengyel kormányt, elnökévé Jan Kucharzewskit nevezi ki.[4]
- november 23. – A budapesti Egyetemi templomban Csernoch János hercegprímás felszenteli Rott Nándort veszprémi megyés püspökké.[9]
- november 30. – Rott Nándort veszprémi megyés püspök elfoglalja székét.[9]
December
- december 5. – Fegyverszünet a keleti fronton.
- december 6.
- Finnország kikiáltja – Oroszországtól való – függetlenségét.[21]
- Halifaxi robbanás
- december 7.
- Az Egyesült Államok hadat üzen a Monarchiának.[5]
- Szovjet-Oroszországban létrehozzák az Összoroszországi Rendkívüli Bizottságot, közkeletű nevén a Csekát. (A szervezet célja „az ellenforradalom és a szabotázs elleni harc” volt.)[22]
- december 9.
- Románia fegyverszünetet köt a központi hatalmakkal.
- A Császári és Királyi Haditengerészet az addigi legnagyobb hajóveszteségét szenvedi el, mikor a Piave-frontot ágyúik tüzével támogató Wien és Budapest elavult partvédő páncélosokat két olasz torpedóvető motorcsónak (Mas) megtámadja. (A Budapestet elvétették, viszont a Wien öt perc alatt elmerült, és legénységéből 45-en vesztették életüket.)[8]
- december 11. – Litvánia kikiáltja függetlenségét.
- december 19. – A francia kormány dekrétumot ad ki a franciaországi csehszlovák hadsereg elismeréséről.[1]
- december 21. – Szovjet-Oroszország elismeri Finnország függetlenségét.
Határozatlan dátumú események
- január – Woodrow Wilson amerikai elnök kijelenti, hogy az I. világháborút lezáró béke egyik feltétele az önálló, független Lengyelország visszaállítása.[4]
- március – A cári uralom megdöntése után hatalomra került ideiglenes kormány Oroszországban bejelenti Lengyelország visszaállítását, de – az 1916. november 5-i német-osztrák uralkodói deklaráció értelmében – Lengyelország nem lenne teljesen önálló, hanem „szabad katonai szövetség” kötné Oroszországhoz.[4]
- október vége – Tomáš Garrigue Masaryk Jászvásárra utazik, hogy személyesen győződjék meg a románok katonai, politikai helyzetéről, a csehszlovák légiók romániai bevetésének lehetőségéről.[1]
- november – Károlyi Mihály Svájcban antant-diplomatákkal tárgyal.[11]
- az év folyamán – Mexikóban életbe lép az új alkotmány. (Az 1917-es alkotmány az elnöknek csak egyetlen hatéves mandátumot engedélyez.)[23]
