| Christopher Lee | |
 | |
| 2013-ban | |
| Született |
Christopher Frank Carandini Lee 1922. május 27.[1][2][3][4][5] Belgravia |
| Elhunyt |
2015. június 7. (93 évesen)[6][7][3][4][5] London |
| Állampolgársága | brit |
| Nemzetisége | angol |
| Házastársa | Birgit Kroencke (1961. március 17. – 2015. június 7.)[8][9][10] |
| Gyermekei |
egy gyermek: Christina Lee |
| Szülei | Estelle Maria Carandini Geoffrey Trollope Lee |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | szívelégtelenség |
| Sírhelye | nincs[16] |
| Magassága | 194 cm |
| Színészi pályafutása | |
| Aktív évek | 1948–2015 |
| Híres szerepei |
Saruman (A Gyűrűk Ura-sorozat, A hobbit-sorozat), Dooku gróf (Csillagok háborúja II: A klónok támadása, Csillagok háborúja III: A Sith-ek bosszúja) |
| Műfajok | |
| Tevékenység | színész |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Christopher Lee témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Sir Christopher Lee, teljes nevén: Christopher Frank Carandini Lee (London, 1922. május 27. – London, 2015. június 7.)[17] angol színész. Az 1940-es évek végétől filmezett. A Hammer Film Productions égisze alatt forgatott horrorfilmjeivel vált ismertté. Ő volt Drakula gróf egyik leghíresebb megformálója, de eljátszotta Frankenstein teremtményét és múmiaként is láthattuk. Filmjeinek műfaji skálája az 1970-es években szélesedett ki igazán. Gyakran bíztak rá negatív szerepeket, rosszfiúkat, a főhős gonosz ellenfelének megformálását. Az élete utolsó éveiben is aktív művész, évente több filmben is szerepelt, továbbá vállalt színpadi, zenei, narrátori és szinkronizálási feladatokat is. 80 éves kora körül a fiatalabb nemzedékek körében is rendkívül népszerűvé vált olyan filmeknek köszönhetően, mint a Gyűrűk Ura-trilógia és a Csillagok háborúja előzménytrilógia, de 90 évesen szerepelt a Gyűrűk Ura előzménytörténetének számító A hobbit-trilógiában is. 2001-ben megkapta a Brit Birodalom Rendje tiszti fokozata (OBE) kitüntetést. 2009 júniusában lovaggá ütötték.[18]
Lee édesapja Geoffrey Trollope Lee alezredes volt, a 60th King’s Royal Rifle Corps katonája, akit a búr háborúkban és az első világháborúban tanúsított bátorságáért kitüntettek. A férfi mellesleg kora egyik legnevesebb amatőr sportolójának számított. Lee édesanyja Estelle Marie Carandini di Sarzano grófnő volt, akinek szépségét több festményen és szobron is megörökítették. A Carandini család Európa legősibb nemesi családjai közé tartozik, akik egészen a Kr. u. 1. századig vezetik vissza magukat. Úgy tartják, hogy kapcsolat áll fenn a család és Nagy Károly császár, valamint Barbarossa Frigyes császár között.[19]
Christopher még iskolás sem volt, amikor szülei elváltak. Édesanyja őt és Xandra nevű nővérét Svájcba vitte, ahol a fiú a wengeni Miss Fisher’s Academyn tanult. Itt volt először alkalma színi előadásban is fellépni: Tűzmanócskát (németül: Rumpelstilzchen-t) játszotta, hosszan tartó színészi pályafutásának első negatív szerepét. A család később visszatért Londonba, ahol Christopher a Wagner magániskolában tanult tovább. Édesanyja időközben újra férjhez ment egy bankárhoz – Harcourt „Ingle” Rose-hoz –, aki mellesleg a James Bond-regényeiről ismert Ian Fleming nagybátyja volt. A Wagner után Christopher az Eton College, majd a Wellington College diákjaként folytatta tanulmányait. Utóbbi intézményben különösen kitűnt észbeli képességeivel: tanulmányi versenyeket nyert görög és latin nyelvből. Nem mellékesen számos sportágban is igen rátermettnek bizonyult. Iskolái befejezése után kifutófiúként és futárként kezdett dolgozni heti egy fontért. A második világháborúban katonai szolgálatot teljesített a Brit Királyi Légierő kötelékében mint pilóta. Ötéves kiváló katonai szolgálatáért kitüntetésben részesült, és repülőszázadossá léptették elő.
1946-ban Lee hétéves szerződést írt alá a Rank Organisation filmgyártó céggel. A művészi pálya iránti érdeklődésében nagy szerepe volt édesanyja másodunokatestvérének, aki olasz nagykövet volt: a férfi – Nicolò Carandini – beszélt Christophernek a nagyanyjáról, Marie Carandiniről, aki sikeres opera-énekesnő lett Ausztráliában. Nicolò Carandini szerint a színjátszás iránti tehetség a család vérében van. Lee 1948-ban Terence Young irányításával forgatta első filmjét, a Tükörfolyosó című gótikus szerelmi történetet, melyben még csak kisebb szerep jutott neki. Ugyanabban az évben rövid jelenése volt Laurence Olivier legendás Shakespeare-adaptációjában, az Oscar-díjjal elismert Hamletben is. A következő majdnem egy évtizedben számos filmben – főleg kalandtörténetekben – játszott kisebb szerepeket.
A szerencsés fordulatot egy újabb szerződés jelentette, melyet a ma már legendásnak számító Hammer Film Productions ajánlott a színésznek. A cég kis költségvetésű horrorok gyártásában jeleskedett, rendezőik a műfaj klasszikusaiból forgattak remake-eket, és gyakran merítettek ihletet Edgar Allan Poe írásaiból. Lee 1957-ben náluk forgatta a Frankenstein átka című filmet, melyben ő játszotta Frankenstein teremtményét. Partnere jó barátja, a stúdió másik sztárja, Peter Cushing volt. Még nagyobb sikere volt a híres vérszívó, Drakula gróf megformálásával Bram Stoker történetének 1958-as filmváltozatában. Ennek ellenére az 1960-as folytatásban (Drakula menyasszonya) nem játszott. Erre többféle magyarázat született: az egyik szerint a Hammer nem akarta kifizetni számára a kért gázsit, a másik szerint Lee nem akarta, hogy Drakula szerepével azonosítsák. Ez utóbbi a kevésbé valószínű, hiszen a színész az 1960-as évek második felétől kezdve többször is eljátszotta a szerepet. Különösen figyelemre méltó az 1966-os Dracula: Prince of Darkness, hiszen Lee puszta megjelenésével teremti meg a figurát, egyáltalán nincs szövege. Erre is eltérő magyarázatok születtek: az egyik szerint a színész csapnivalónak találta a szöveget, és nem volt hajlandó elmondani azt. Jimmy Sangster forgatókönyvíró szerint viszont eleve nem is írtak szöveget a figurának. Lee állítólag a továbbiakban már nem szerette volna többször eljátszani Drakulát, de később azt állította, hogy a Hammer illetékesei valósággal megzsarolták, mikor arra emlékeztették őt, hogy ellenkezése miatt hány ember maradna munka nélkül. A színész szakmai fenntartásai ellenére egyébként a későbbi folytatások anyagilag sikeresek voltak.
A Hammernél készült Lee-filmek közül említésre érdemes A múmia (1959) és a Rasputin: The Mad Monk (1966): mindkét filmben a címszerepet játszotta. Utóbbi művel kapcsolatos érdekesség, hogy Lee gyermekkorában találkozott az igazi Raszputyin merénylőjével, Feliksz Juszupov herceggel. Játszott Sir Arthur Conan Doyle népszerű Sherlock Holmes-története, A sátán kutyája egyik filmváltozatában is (1959): Sir Henry Baskerville szerepét alakította. Évekkel később Holmes fivérét, Mycroftot, sőt magát a mesterdetektívet is eljátszhatta. Lee javaslatára a Hammer szerződtette Denis Wheatley okkultista írót. A cég két filmet készített Wheatley írásaiból, mindkettőben Lee volt a főszereplő: a The Devil Rides Out (1968) általános vélekedés szerint a Hammer egyik legjobb produkciója lett, ám a második, az 1976-os To the Devil a Daughter című zavaros alkotás a cég talán legnagyobb bukásának bizonyult. 1957 és 1977 között Lee más filmgyártó cégek horrorfilmjeiben is játszott. Ezek közül az I, Monster (1971) – ebben lényegében Dr. Jekyll és Mr. Hyde kettős szerepét alakította: Dr. Charles Marlowe / Edward Blake figuráját –, a The Creeping Flesh (1973) és a The Wicker Man (1973) a legjelentősebbek. Ez utóbbi alkotás egyébként Lee egyik kedvence: annyira vonzotta Lord Summerisle szerepe, hogy az alacsony költségvetés miatt ingyen vállalta a közreműködést az Anthony Shaffer forgatókönyve alapján készült filmben.
A színészt állítólag csőbe húzták a Eugenie (1970) című filmmel, melyet az erősen szexuális tartalmú alkotásairól ismert Jesús (Jess) Franco rendezett. Lee – későbbi elmondása szerint – nem tudott a pornográf epizódokról, mivel azokat külön vették fel, és utólag vágták össze azokkal a jelenetekkel, melyekben ő is szerepelt. 1973-ban készült Richard Lester látványos, kosztümös, kétrészes kalandfilmje Id. Alexandre Dumas A három testőr című regénye alapján: A három testőr, avagy a királyné gyémántjai; A négy testőr, avagy a Milady bosszúja. A sztárparádéban Christopher Lee Rochefort gróf szerepét kapta. Az akkor már 50 esztendős színész ragaszkodott ahhoz, hogy minden jelenetet maga csináljon, nem tartott igényt kaszkadőrre. Az 1989-es kései folytatás, A testőrök visszatérnek nagy meglepetése volt Lee szereplése, hiszen 15 évig az egész világ abban a hitben volt, hogy Rochefort meghalt, miután d’Artagnan keresztüldöfte őt egy zárdában. 1974-ben Lee Francisco Scaramanga figuráját keltette életre Az aranypisztolyos férfi című filmben: nem rajta múlt, hogy a produkció általános vélekedés szerint a leggyengébb James Bond-kalandok egyike. Mellesleg Lee már a legelső Bond-filmben is kamerák elé állhatott volna, hiszen a Dr. No (1962) címszerepére a szerző, Ian Fleming őt javasolta, de akkor végül nem került sor a közreműködésére. A színész egyébként két másik, ígéretes szerepről is lemaradt: Ken Russell Tommy (1975) című rockoperájában és John Carpenter Halloween (1978) című horrorjában Jack Nicholson, illetve Donald Pleasence játszotta el az eredetileg Lee-nek szánt szerepeket. Utólag Lee nagyon megbánta, hogy a Halloweenben felkínált szerepet visszautasította.
A ’80-as–’90-es évek a korábbi munkatempó mellett teltek, ám a színész pályafutása szempontjából nem különösebben jelentősek. Karrierjének újabb fordulatát A Gyűrűk Ura – A Gyűrű Szövetsége (2001) című szuperprodukció jelentette, melyet Peter Jackson rendezett J. R. R. Tolkien regénye alapján. Lee Szarumán szerepét játszotta, bár eredetileg Gandalf szerepére pályázott. Alakítását nagy tetszéssel fogadta a közönség, és természetesen a folytatásokban is szerepelt. Szarumán-alakításának köszönhetően kapott felkérést Dooku gróf szerepére (a név utalás Drakula grófra) a legendás űrsaga, a Star Wars két epizódjában: Csillagok háborúja II: A klónok támadása (2002), Csillagok háborúja III: A Sith-ek bosszúja (2005). Az éltes színész még ebben a két filmben is zömmel maga vívott a csatajelenetekben, és csak néhány különösen nagy erőpróbát jelentő résznél helyettesítette őt kaszkadőr. Szerepelt napjaink egyik legeredetibb hollywoodi filmese, Tim Burton munkáiban – Az Álmosvölgy legendája (1999), Charlie és a csokigyár (2005) –, valamint a hangját kölcsönözte A halott menyasszony (2005) egyik szereplőjének is.
Az intenzív filmezés mellett Lee színpadi fellépéseket is vállalt, dolgozott a rádió és a televízió számára, animációs filmekhez és videojátékokhoz kölcsönözte a hangját, sőt lemezeket is készített, illetve közreműködött más előadók felvételein. Egyik kedvenc filmjében, a The Wicker Man-ben Paul Giovanni The Tinker of Rye című szerzeményét énekelte. A Vicces fickó (1994) című horrorban ugyancsak dalra fakadt, de talán leghíresebb énekesi produkciója a The Return of Captain Invincible (1983) című filmben hallható. Az Inner Terrestrials nevű zenekarral a Carmen heavy metal változatának egyik dalában (Toreador Song) is közreműködött. Narrátori és énekesi feladatokat vállalt a The Tolkien Ensemble produkciójában. Közreműködött a Rhapsody of Fire nevű szimfonikus power metal együttes két nagylemezén (Symphony of Enchanted Lands II: The Dark Secret; Triumph or Agony). A könnyedebb műfajoktól sem zárkózott el: Kathy Joe Daylor énekesnő mellett az ő hangja is hallható a Little Witch című 1988-as diszkóslágerben.
Christopher Lee részt vett a második világháború küzdelmeiben. Önkéntesként, több brittel együtt a finn-szovjet háborúban is járt - de mivel síelni nem tudott -, a fronttól távol látott el őrszolgálatot. Később a Brit Királyi Légierő pilótája lett, de látóideg problémák (fejfájás, kettős látás) miatt eltiltották a repüléstől hosszú ideig. Járt Dél-Afrikában, Egyiptomban, Palesztinában, Máltán, az olasz fronton. Monte Cassino ostrománál egy lezuhanó repülőgép kis híján megölte. A világháború lezárulta után a háborús bűnöket vizsgáló minisztérium által felállított egyik egység ügynökeként nácikra vadászott Ausztriában. 1946-ban hadnagyi rangot elérve szerelt le a Légierőtől.
Magánélete mentes volt minden botránytól. 1961-ben feleségül vette Birgit Kroencke dán modellt. A házaspár boldogan élt együtt, 1963. november 23-án született meg a lányuk, Christina Erika Lee. Tall, Dark and Gruesome címmel 1977-ben jelent meg először Christopher Lee önéletrajzi könyve, melyet azóta többször kiadtak. Utolsó éveit Angliában élte a családjával együtt.
2015. június 7.-én halt meg délelőtt 8:30-kor, 93 évesen, miután három héttel azelőtt, légzési nehézségekkel és szívleállással, a Chelseai Westminster kórházba vitték.[20][21][22]
Folyékonyan beszélt olaszul, franciául, spanyolul és németül, és elboldogult svédül, oroszul és görögül is.[23]
