| Elba | |
 | |
| Elba (légifelvétel) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |
 Olaszország |
| Régió | Toszkána |
| Megye | Livorno |
| Székhely | Portoferraio |
| Legnagyobb település | Portoferraio |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 32 000 fő |
| Népsűrűség | 138 fő/km² |
| Portoferraio népessége | ismeretlen |
| Földrajzi adatok | |
| Fekvése | Tirrén-tenger |
| Szigetcsoport | Toszkánai-szigetek |
| Terület | 223,5 km² |
| Hosszúság | 29 km |
| Szélesség | 18 km |
| Legmagasabb pont | Monte Capanne (1019 m) |
| Időzóna | CET (UTC+1) |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 Elba
Pozíció Olaszország térképén
| |
 é. sz. 42° 46′ 48″, k. h. 10° 16′ 30″Koordináták: é. sz. 42° 46′ 48″, k. h. 10° 16′ 30″ | |
| [ Elba weboldala] | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Elba témájú médiaállományokat. | |
Elba (latinul Ilva) sziget a Földközi-tengerben, az Olaszországhoz tartozó Toszkán-szigetek közül a legnagyobbik. Lakosainak száma meghaladja a 30 000 főt. Közigazgatási központja Portoferraio.
A harmadik legnagyobb[1] olasz sziget Korzikától 49,9 km-re keletre, az Appennini-félszigettől nyugatra, a Tirrén-tengerben található. A szigetet a 12,5 km szélességű Piombino-tengerszoros választja el a szárazföldtől. Közelítőleg K-Ny irányban húzódik. Partvonala 147 km hosszú, területe 223,5 km².
Felszínét egy kelet-nyugati irányú hegylánc uralja, mely ókori palákból és szerpentin kőzetből áll, de nyugati része harmadkori gránit. A hegylánc legmagasabb csúcsa az 1019 méter magas Monte Capanne. A sziget partjai meredeken futnak le a Tirrén-tengerre. Az éves átlaghőmérséklet 15,7 °C.
Már az etruszkok lakták és egy vasércbányát műveltek a szigeten, melyben a termelést csak 1982-ben szüntették meg és a bányát bezárták. A 11. században Pisa birtokában volt. 1290-ben elvették a genovaiak, később egy spanyol Sora herceg hűbéri tulajdona lett. A sziget egy kis északi területe ekkor a Medici-család birtoka, akik a 16. században a toszkánai Szent István Lovagrendnek adományozták. 1736-ban a Nápolyi Királyság vette birtokba, míg 1801-ben Bonaparte Napóleon foglalta el, aki feloszlatta a lovagrendet.
1814-ben Napóleon kapta meg felségjogokkal, és a hatalomból való kényszerű távozása után a szigeten tartózkodott 1814. május 4-étől 1815. február 26-áig. A bécsi kongresszus határozata alapján 1816-ban a Toszkánai Nagyhercegséghez csatolták.
1860-tól az egységes Olaszország része lett. A második világháborúban a sziget felszabadítására érkező francia csapatok 1944. június 17-én értek partot.
A sziget nyolc községre van felosztva.
| Község | Népesség (fő, 2018) |
|---|---|
| Campo nell’Elba | 4869 |
| Capoliveri | 4036 |
| Marciana | 2121 |
| Marciana Marina | 1966 |
| Porto Azzurro | 3740 |
| Portoferraio | 11 955 |
| Rio Marina | 2211 |
| Rio nell’Elba | 1083 |
Már a római korban fontos vasércbányászati helyszín. Lakói közül többen tintahal-halászattal foglalkoztak. A sziget keleti, alacsonyabban fekvő részén füge-, mandula- és olajfa-ültetvények vannak, valamint szőlőskerteket művelnek. Jelentős az idegenforgalom, melynek főbb üdülőhelyei: Procchio, Marciana és Marina di Campo. Megközelíthető a szárazföldről komppal, Piombinóból. Úthálózata mintegy 120 km hosszban van kiépítve. Rendszeres hajójárat köti össze Livorno, Genova és Bastia városok kikötőivel. La Pila városka mellett (a sziget közepén) van a Marina di Campo repülőtér. A szigeten több mint 8000 szállodai férőhely, 2300 bérelhető rezidencia és 10 000 kempinghely van.
