Frederic Leighton, Leighton első bárója (Scarborough, ma North Yorkshire, 1830. december 3. – London, 1896. január 25.) angol festő és szobrász. Művei történelmi, bibliai és klasszikus ókori témával foglalkoztak. Legismertebb műve a Lángoló június (1895). Leighton a legrövidebb ideig fennálló nemesi cím viselője a történelemben: örökletes bárói címet kapott Viktória brit királynőtől, de másnap már el is hunyt.[1]
Scarborough-ban született, családja importtal és exporttal foglalkozott. Leighton a londoni University College School diákja volt, majd művészeti képzést kapott a kontinensen, mestere először Eduard Von Steinle, majd Giovanni Costa volt. Huszonnégy évesen Firenzében tanult a Accademia di Belle Artiban, ahol lefestette CimabueMadonnájának körmenetét. 1855-től 1859-ig Párizsban élt, ahol találkozott Ingres-rel, Delacroix-val, Corot-val és Millet-vel.
1860-ban Londonba költözött, ahol megismerkedett a preraffaelitákkal. 1861-ben Robert Browning felkérésére megtervezte Elizabeth Barrett Browning síremlékét a firenzei Angol temetőben. 1864-ben a Királyi Akadémia tagja lett, majd 1878-ban az elnöke, egészen halála évéig. 1877-ben készült Pitonnal küzdő atléta nevű szobrát abban az időben a kortárs brit szobrászat reneszánsza – az úgynevezett új szobrászat – elindítójának tartották. 1878-ban kitüntették a francia Becsületrenddel. Leighton festményei képviselték Nagy-Britanniát az 1900-as párizsi világkiállításon.
1878-ban lovaggá ütötték és nyolc évvel később baroneti rangra emelték.[2] Ő volt az első festő, aki főúri címet kapott, 1896. január 24-én örökletes bárói címet,[3] egy nappal később azonban szívkoszorúér-görcsben elhunyt. Mivel nem volt házas és nem voltak gyermekei, a Leighton bárói cím halálával kihalt, miután mindössze egy napig létezett.
Leighton háza a londoni Holland Parkban ma a Leighton House Múzeumnak ad otthont. Itt látható több rajza és festménye, valamint néhány szobra, köztük a Pitonnal küzdő atléta is. A múzeum ezenkívül bemutatja több ihletőjét, köztük izniki kerámiagyűjteményét is. A múzeum egyik fő látványossága az Arab csarnok, amit tizedik számában a Cornucopia magazin is bemutatott.[4]
A halász és a szirén, (1856–1858 körül; 66.3×48.7 cm; magángyűjteményben)
Cimabue Madonnájának körmenete Firenze utcáin (1853–55; olaj.[5] Leighton első nagyobb szabású műve. Mikor kiállították a Királyi Akadémián, Viktória királynőnek annyira megtetszett, hogy már a kiállítás első napján megvásárolta 600 guineáért.)
Az élettelennek tűnő Júlia megtalálása (1858 körül)[6]