| Heinrich Harrer | |
 | |
| Született | 1912. július 6.[1][2][3][4][5] Hüttenberg |
| Elhunyt | 2006. január 7. (93 évesen)[6][1][2][3][4] Friesach[7] |
| Állampolgársága | osztrák |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Grazi Egyetem |
| Kitüntetései |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Heinrich Harrer témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Heinrich Harrer (Hüttenberg, 1912. július 6. – Friesach, 2006. január 7.) osztrák hegymászó, felfedező, író. Tagja volt annak a négytagú csapatnak, amely 1938-ban először mászta meg az Alpok Eiger nevű hegyének északi falát. Hírnevét főleg a Tibetben eltöltött hét évről szóló könyve, illetve az abból készült film hozta meg számára.
Az ausztriai Karintiában született. 1933 és 1938 között földrajzot tanult a gráci egyetemen. 1933-ban belépett a náci pártba, az SS-nek is tagja volt (ezt az elhatározását később fiatalkori tévedésének tartotta), de egyébként nem folytatott politikai tevékenységet.
1938-ban részt vett abban a hegymászó csoportban, amelynek először sikerült meghódítania a Berni-Alpokban lévő Eiger hegy északi falát, az ún. halálfalat. Ezt a sikert az akkori német hatalom propagandacélokra használta. 1939-ben ugyancsak egy négyszemélyes csapat tagjaként, amelynek vezetője Peter Aufschnaiter volt, elindult Indiába megvizsgálni a Himalája egyik nyolcezres csúcsának, a Nanga Parbatnak a meghódítási lehetőségét. Már Karacsiban várakoztak a visszatérésre, amikor kitört a második világháború, és őket az angol hatóságok, mint ellenséges hatalom állampolgárait, fogolytáborba küldték.
Többszöri próbálkozás után, 1944-ben végre sikerült megszökniük, és Peter Aufschnaiterrel együtt majdnem kétévi bujdosás és gyaloglás után eljutottak az akkor még független Tibet fővárosába, Lhászába. Itt Harrer munkát kapott, kamatoztatta földrajzi ismereteit, térképeket készített, és az akkor tizenéves dalai láma egyik tanítója lett. Miután 1950-ben a kínai hadsereg lerohanta Tibetet, Harrer 1951-ben visszatért Európába, és megírta kalandos útjának a történetét. A könyvet több mint félszáz nyelvre lefordították, és film is készült belőle.
Több expedícióban vett részt, és több dokumentumfilmet készített. 1983-ban ismét ellátogatott a megszállt Tibetbe, amelyről könyvet írt. Az 1959-ben Tibetből elmenekülni kényszerült dalai lámával haláláig tartotta a kapcsolatot.
1982-ben szülővárosában emlékmúzeumot avattak a dalai láma jelenlétében. A múzeum felfedező útjait és azoknak a tárgyait mutatja be a közönségnek.
