Ligeti Lajos
Született 1902. október 28.[1][2]
Balassagyarmat
Elhunyt 1987. május 24. (84 évesen)[2][3]
Budapest
Állampolgársága magyar
SzüleiLigeti János
Cseh Ilona
Foglalkozása
  • nyelvész
  • orientalista
  • turkológus
  • mongolista
  • író
  • fordító
Tisztsége egyetemi tanár
Iskolái
Kitüntetései
  • Kossuth-díj (1949)
  • Akadémiai Aranyérem (1967)
  • Balassagyarmat díszpolgára (1979)
  • az Eötvös Loránd Tudományegyetem díszdoktora (1982)
  • a Szegedi Tudományegyetem díszdoktora (1984)
Sírhelye Farkasréti temető (27-17)[4][5]
A Wikimédia Commons tartalmaz Ligeti Lajos témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Ligeti Lajos (Balassagyarmat, 1902. október 28.[6]Budapest, 1987. május 24.) magyar orientalista, nyelvész, filológus, mongolista, turkológus, egyetemi tanár, tanszékvezető; író, műfordító, több keleti nyelv normatív magyar átírásának megalkotója; a Magyar Tudományos Akadémia tagja (l. 1936, r. 1947).

Ligeti Lajos emléktáblája egykori lakhelyén, a Belgrád rakpart 26. szám alatt

Élete, munkássága

Ligeti János csizmadiamester és Cseh Ilona fia. Szülővárosában érettségizett kitűnő eredménnyel. Érettségi után az Eötvös József Collégium tagjaként a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult klasszika-filológiát és törököt, 1925-ben doktorált. 1925-től 1928-ig Párizsban, a Sorbonne-on tanult mongolisztikát, tibetológiát és sinológiát. 1928–30-ban a Kínához tartozó Belső-Mongóliában, 1936–37-ben Afganisztánban járt kutatóúton. 1940-es japán útját a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium támogatta. Keleti kutatásait a magyar őstörténet megismerésének szolgálatába állította.

1931-ben Budapesten a Pázmány Péter Tudományegyetemen Közép-Ázsia történetének előadója, 1932-től a mongol filológia tanára, 1934-től az egyetem Kelet-ázsiai Intézetének adjunktusa, 1939-től a keleti népek történetének nyilvános rendkívüli tanára, 1940-től 1950-ig nyilvános rendes tanára. 1939-től 1950-ben a Kelet-ázsiai Intézet, 1941–1945-ben a Magyarságtudományi Intézet igazgatója. 1950-től 1972-ig a Belső-ázsiai Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára, ezzel egyidejűleg 1942–1961-ben a Kelet-ázsiai Tanszék, 1964–1971-ig a Török Filológiai Tanszék, 1972-ig az MTA Altajisztikai Tanszéki Kutatócsoportjának vezetője.

1949-ben Kossuth-díjjal ismerték el munkásságát. 1949-től 20 éven át az MTA alelnöke, 1956 és 1957 fordulóján ügyvezető elnöke volt. 1967-ben Akadémiai Aranyérem kitüntetést kapott.

Ő indította útjára az Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae (1950–) és a Keletkutatás (1973–) című folyóiratokat, de szerkesztette a Bibliotheca Orientalis Hungarica és a Kőrösi Csoma Kiskönyvtár sorozatokat is.

Magyarra fordította Szászkja Pandita bölcs mondásainak tárházát (Budapest, 1984., Tandori Dezső költői tolmácsolásában) és a Mongolok titkos történetét (Budapest, 1962).

11 ezer kötetes magánkönyvtárát a SZTE Klebelsberg Könyvtárnak adományozta, ezzel megalapozta Szegeden egy orientalisztikai könyvgyűjtemény létrejöttét, amely nagyban segítette a szegedi Bölcsészkaron folyó altajisztikai és sztyeppetörténeti oktató- és kutatómunkát.

Főbb művei

Cikkei

Szerkesztőként

Jegyzetek

  1. http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC09006/09489.htm, Ligeti Lajos, 2017. október 9.
  2. a b BnF források (francia nyelven)
  3. Annuaire prosopographique : la France savante
  4. https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
  5. https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
  6. Születési bejegyzése a balassagyarmati polgári születési akv. 221/1902. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. november 25.)

Források

További információk

Kapcsolódó szócikkek