| Max von Laue | |
 | |
| Született |
1879. október 9.[1][2][3][4][5] Koblenz[6] |
| Elhunyt |
1960. április 24. (80 évesen)[1][2][3][4][6] Nyugat-Berlin[7] |
| Állampolgársága | német |
| Házastársa | Magda von Laue |
| Gyermekei | Theodore Hermann Von Laue |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | |
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | közúti baleset |
| Sírhelye | Stadtfriedhof Göttingen |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Max von Laue témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Max Theodor Felix von Laue (1879. október 9. – 1960. április 24.), Nobel-díjas német fizikus, a röntgenkrisztallográfia elméletének megalkotója.
1879-ben Pfaffendorfban (ma Koblenz része) született Julius Laue katonatiszt és Minna Zerrener fiaként (a család 1913-ban nyerte el az örökös nemesi rangot, s így a család neve von Lauéra változott). 1896-ban, 17 éves korában, amikor értesült Röntgen felfedezéséről, maga is megismételte a Röntgen-kísérletet. A strasbourgi protestáns gimnázium elvégzése után (1898-ban érettségizett) szülei katonai iskolába íratták. Laue a katonai iskola mellett fizikát és matematikát hallgatott a strasbourgi, a müncheni és a göttingeni egyetemen. 23 éves korában azután végleg a fizikusi pálya mellett döntött, Berlinbe utazott, és Max Planck előadásait hallgatta. 1903-ban szerezte meg doktorátusát magna cum laude minősítéssel az optika témakörében, azon belül is a fényhullámok kölcsönhatásából. 1905-ben visszatért a berlini Elméleti Fizikai Intézetbe, ahol Max Planck asszisztense lett. Első éveiben főleg a termodinamika, az entrópia, az interferencia témaköre foglalkoztatta. Később bekapcsolódott a relativitáselmélettel kapcsolatos munkákba. Nemcsak művelője, de népszerűsítője is lett az elméletnek, és 1910-ben elsőként írta meg a relativitáselmélet összefoglaló könyvét.
1919-ben többéves zürichi és würzburgi tanítás után Laue visszatért a Berlini Egyetemre, az idősödő Max Planck mellé. Laue a legbámulatosabb alakja a német tudomány náci uralom alatti szomorú történetének. Rajta kívül a Porosz Tudományos Akadémiának mindössze két tagja tiltakozott hevesen, amikor 1933-ban Albert Einstein kilépett a Kaiser Wilhelm Intézetből. Nyíltan náciellenes volt, de Németországban maradt, ennek ellenére a szövetségesek Angliába internálták. 1960. április 8-án egy motorkerékpárral való ütközés során súlyosan megsérült, és két héttel később, 1960. április 23-án elhunyt.
Laue 1910-ben vette feleségül Magdalene Degent, és a házaspárnak két gyermeke született. Laue kereste az izgalmakat, szerette a hegymászást és a vitorlázást, Neumann Jánoshoz hasonlóan imádott gyorsan vezetni.
1909-től a müncheni egyetemen kutatott, és a kristályfizikával kezdett el foglalkozni. Fölmerült benne az az ötlet, hogy a kristályrácson való elhajlással a röntgensugárzás hullámtermészetét lehetne bizonyítani. Korábban optikai rácson végezték el ezt a kísérletet, de az nem hozott eredményt. Laue felvetette a ötletet, hogy a röntgensugárzás hullámhossza jelentősen kisebb lehet. mint a látható fényé. Ezért azt javasolta, hogy a röntgensugárzást próbálják meg átvezetni egy kristályon. Laue röntgendiffrakciós kísérleti ötletét meg is valósította Paul Knipping és Walter Friedrich egy réz-szulfát kristályon.[11][12] A mérés sikeres volt, a röntgensugár elhajlása során létrejött interferenciaképet a fotólemezen rögzítették. Ezért 1914-ben megkapta a Nobel-díjat. Az indoklásban ez szerepel: „a röntgensugár-diffrakció felfedezéséért kristályokon”. (Laue korrektségére jellemző, hogy a díjért járó összeget megosztotta a kísérletet elvégző két kutatóval, Knippinggel és Friedrichhel.)
Az első világháború idején a frankfurti egyetemen tanított, majd 1919-ben a berlini egyetem Elméleti Fizikai Intézetének az igazgatója lett. 1919-ben lesz a Porosz Tudományos Akadémia levelező, majd 1921-ben rendes tagja lett. Számos tudományos társaság választotta meg tagjai sorába, így az Orosz Tudományos Akadémia, a Kant Társaság, a Bécsi Tudományos Akadémia, az Amerikai Fizikai Társaság, a Francia Fizikai Társaság és levelező tagja lett a Göttingeni, a Müncheni, a Torinói, a Stockholmi, a Római Pápai és a Madridi Tudományos Akadémiának, valamint a Londoni Royal Society-nek.
