| Puky Endre | |
 | |
| Magyarország külügyminisztere | |
| Hivatali idő 1932. október 1.–1933. január 9. | |
| Előd | Walko Lajos |
| Utód | Gömbös Gyula |
| Született |
1871. február 20. Kassa |
| Elhunyt | 1941. július 20.(70 évesen) Szovátafürdő |
| Sírhely | Farkasréti temető |
| Párt | Egységes Párt/NEP |
| Foglalkozás | politikus, külügyminiszter |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Puky Endre témájú médiaállományokat. | |
Bizáki Puky Endre (András) László (Kassa, 1871. február 20. – Szovátafürdő, 1941. július 20.), író, politikus, a Gömbös-kormány külügyminisztere, Abaúj-Torna vármegye és Miskolc városának a főispánja, Abaúj-Tolna vármegye alispánja, és törvényhatóságának örökös tagja, magyar királyi titkos tanácsos, császári és királyi udvari tanácsos, a magyar érdemrend nagy-keresztjének, a kormányzói legfelsőbb teljes elismerést jelképező díszjelvénynek a tulajdonosa, a nemzetgyűlés, majd az országgyűlés képviselőházának az alelnöke, felsőházának a tagja, a magyar királyi közigazgatási bíróság elnöke.[1]
A Pok nemzetségbeli ősrégi nemesi bizáki Puky családnak a sarja. Apja bizáki Puky Gyula (1840–1919), Debrecen város és Hajdú vármegye főispánja, anyja sipeki Balás Gizella (1943–1923) volt.[2] Az apai nagyszülei bizáki Puky Pál (1811–1896), Pest megyei bíró, az 1848-as szabadságharcos nemzetőr-kapitány, földbirtokos, valamint tapolylucskai és kükemezei Bánó Krisztina (1820–1890) voltak.[3][4] Az anyai nagyszülei sipeki Balás Ágoston (1803–1861), földbirtokos és lánczi Lánczy Zsófia (1811–1874) voltak.[5] Három fivére született, Pál (1867-1945), Gyula Miklós (1869-1942) és László (1876-1929). 1929-ben a Magyar Királyi Belügyminisztérium 11.380/1929. számú határozata alapján Puky megkapta a nemességének az igazolását és hivatalosan törvényesen felvette a család bizáki ősi nemesi előnevét.[6]
Puky Endre 1901. július 14-én Budapesten, feleségül vette lánczi Lánczy Gizella Mártát (Felsőlánc, 1880. március 7.–VIII. kerület, 1951. március 25.),[7] akinek a szülei lánczi Lánczy József (1855–1882), földbirtokos és bizáki Puky Matild (1855–c. 1920) voltak. Az apai nagyszülei lánczi Lánczy Jakab (1807–1888), abaúji főjegyző, földbirtokos,[8] és márkusfalvi Máriássy Szidonia (1820–1898) voltak.[9] Az anyai nagyszülei bizáki Puky Márton (1823–1897), 1848-49-es honvéd főhadnagy, földbirtokos,[10] és cseleji Kolossy Matild (1832–1904) voltak. [11] Puky Endre és Lánczy Gizella frigyéből három fiúgyermek született:
1906-tól Abaúj-Torna vármegye alispánja, 1922-től Abaúj-Torna vármegye és Miskolc város főispánja volt. 1920-tól Borsod, Gömör és Kis-Hont vármegyék törvényhatósági kormánybiztosaként,1924-től 1933-ig kormánypárti programmal képviselőkánt, 1926-tól képviselőházi elnökként dolgozott. 1932-től 1933-ig a Gömbös-kormány külügyminiszterének nevezték ki, azután a Közigazgatási Bíróság elnöke és felsőházi tag lett. A Magyar Képzőművészeti Egyetem választmányi tagja (1927), később társelnöke (1933) lett.[12] Puky cserkészvezetőkánt is tevékenykedett, és Magyar Turista Szövetség elnöke is volt 1930 és 1931 között.[13] Közigazgatási és politikai tanulmányait számos hazai és külföldi (főként amerikai és olasz) újság megjelentette.[14] Puky 1937-ben írt egy könyvet Hatvan év muzsikája: zenei élettörténetem címmel.[15]
Puky Endre 1941. július 20-án halt meg Szovátafürdőn, temetésére négy nappal később (július 24.) került sor a Farkasréti temetőben. Temetésén Ravasz László püspök hirdette az igét a Jelenések könyve 14,13 verse alapján. Az igehirdetés megtalálható Ravasz László: Korbán I. Franklin Társulat Budapest, 1942. 443-445. lapján. A gyászjelentésben a családja a következőket jegyezte (szöveghűen közölve):[16]
„Özv. bizáki Puky Endréné szül. lánczi Lánczy Gizella és fiai Péter, Pál és Ferenc mérhetetlen fájdalommal, de beletörődve az Ur megmásíthatatlan végzésébe jelentik, hogy a mélyen szerető férj, apa, nagyapa, testvér és rokon, az egész család lelkes és minden áldozatra kész összetartója
dr. bizáki Puky Endre
m. kir. titkos tanácsos, cs. és kir. udvari tanácsos, a magyar érdemrend nagykeresztjének, a kormányzói legfelsőbb teljes elismerést jelképező díszjelvénynek, több bel- és külföldi érdemrendnek tulajdonosa, a nemzetgyűlés, majd országgyűlés képviselőházának v. alelnöke, felsőházának v. tagja, a magyar királyi közigazgatási bíróság nyugalmazott elnöke, v. külügyminiszter, Abauj-Torna vármegye és Miskolc th. j. f. város v. főispánja, Abauj-Torna vármegye v. alispánja és törvényhatósági bizottságának örökös tagja, a Magyar-Olasz Bank miskolci fiókjának v. elnöke, a ref. zsinat és az egyetemes konvent tagja, a budai ref. egyház v. főgondnoka stb, stb.
1941. julius hó 20-án, életének 71. és igen boldog házasságának 42. évében, Szováta-fürdőn váratlanul elhunyt és jóságos lelkét visszaadta Teremtőjének. Drága halottunk földi maradványait Budapestre szállítjuk és f. hó 24-én, csütörtökön d. u. 4 órakor a farkasréti temető halottasházából a református egyház szertartása szerint helyezzük örök nyugalomra, a Budapest Székesfőváros által adományozott díszsírhelyen. Budapest, 1941. julius 21.
Gyászolók: család, rokonok”
– Gyászjelentés, 1941. július 21.
