Ezt a szócikket némileg át kellene dolgozni a wiki jelölőnyelv szabályainak figyelembevételével, hogy megfeleljen a Wikipédia alapvető stilisztikai és formai követelményeinek.

A renga (連歌, kooperatív költészet) olyan japán együttműködő költészeti műfaj,[1] amelynél egynél több szerző vesz részt a mű megírásában. Egy renga legalább két kuból (句; paragrafus, frázis) vagy versszakból áll. A renga nyitó versszakát hokkúnak (発句) hívják, ami az újszerű haiku költészetnek vált az alapjává.

A két leghíresebb rengamester a buddhista pap Sógi (1421–1502) és Macuo Basó (1644–1694) voltak.

Eredete

[szerkesztés]

Az egyik legfontosabb irodalmi művészetnek számított a renga az újkort megelőző időszakban. A legkorábbi renga, ami fennmaradt még a Man'yōshū- ben megtalálható, ahol Ótomo no Yakamochi és egy buddhista apáca (尼 ama) verseket készítettek, illetve hangzás alapján átalakították a versek szótagszámát 5-7-5 és 7-7 számokra.[2] Ezt a két versszakos rengát nevezték tan-rengának (短連歌, "rövid rengának"). Más fajtája is volt, ilyen volt például a csó-renga (長連歌, "hosszú renga"). Ehhez hasonló, habár kevésbé fejlett, hagyományos japán ’kevert verses ’műfaj (lián jù 連句 – ugyanazokkal a jelekkel, mint a ’renku’) – a kínai Qin-dinasztia[3] fejlesztette ki ezt a kínai műfajt, amely nagy valószínűséggel hatással volt a japán renga műfajra annak megszilárdulásának idejében.[4] Habár vannak eléggé szembetűnő különbségek a két műfaj között, mégis a kínaiban van egyfajta összhang a téma és a könnyed hangvétel között, míg ezek közül pedig egyik sem fedezhető fel a japán renga műfajában; sőt a japán költészetnek a történelmét illetően, úgy mutatta be a rengát, mintha látszólag egy természetes átalakuláson ment volna keresztül.[5]

Abban az időben, amikor a Sin Kokin Vakasút (japán ’romaji’ átiratban: Shin Kokin Wakashū) megszerkesztették, végezetül megjelent a renga típusú költészet is, mint határozott és világos versstílus. Az eredeti típusa a rengának, a hjakuin renga volt (’romaji’: hyakuin renga (百韻連歌, ”100 versszakból álló renga”)), ami 100 egybefüggő versszakból állt, amelynél csak az általános költői stíluseszközöket alkalmazták (歌言葉 utakotoba), ami még a Kokinsú-ban (’romaji’: Kokinshū) jelentek meg, az 5-7-5 és a 7-7 szótagszám szerint íródtak, és mindegyiket úgy fejezték be, hogy az utolsó két sora 7 szótagból álljon. Akkoriban a költők úgy gondolták, hogy az utakotoba szerves részét kellett képezze az alkotásnak ahhoz, hogy egy tökéletes vakát (’romaji”: waka) lehessen létrehozni, viszont nem volt megengedett más szavak használata, mert azok tönkretették volna az alkotásban rejlő igaz költészetet.

Egyre több törvényt vagy sikimokut (’romaji’: Shikimoku式目=törvények gyűjteménye, amely a sógunátus udvarára is érvényes volt) hoztak létre a Kamakura és a Muromacsi időszakában, amikkel megszabták a minimumot, hogy hány versszakonként ismétlődhet meg újra egy bizonyos téma vagy témacsoport.[6] A renga volt az egyik legnépszerűbb költői műfaj még akkor is, amikor az Azucsi-Momojama (’romaji’: Azuchi-Momoyama) korban zavargások voltak. Mégis, amikor ennek a korszaknak vége lett, a sikimoku túl bonyolulttá és módszeressé vált, hogy ez által elnyomták a képzelőerejüket, ami eddig a renga része volt. A középkorban és az Edo korban a renga volt az a műfaj, aminek az ismerete (amit meg is követeltek, hogy ismerjék) az egyet jelentett az általános műveltséggel a magasabb társadalmi rétegekben.

Az Edo korban, ahogyan egyre több és több egyszerű városlakó ismerkedett meg a rengával, azzal párhuzamosan a sikimoku is egyre jobban leegyszerűsödött. A 36 versszakból álló Kaszen vált a legismertebbé a renga műfajának típusai közül, amelyben a hétköznapi nyelv mellett, a szleng és a kínai szavak használata is egyaránt megengedett volt. A szabályok lazításával egy olyan renga jött létre, amellyel képesek voltak nyíltabban humorizálni és több szellemességet belevinni az alkotásokba. Így született meg a renga azon típusa, amelyet úgy neveztek, hogy ’haikai no renga’ (azaz „komikus kapcsos vagy láncszemes vers”) vagy csak simán haikai, és Macuo Basó volt a legismertebb haikai költő.

A legkedveltebb típusa a rengának az Edo-korban a kaszen (歌仙) volt, egy 36 versszakból álló versláncolat. A szabály az volt, hogy a kaszennak valamilyen virágra kellett utalást tennie (rendszerint cseresznyefa virágra) kétszer, és háromszor pedig a holdra. Ezen hivatkozásokból alakult ki a hana no za (花の座, "the seat of flowers” –„a virágok helye”) és a cuki no za (’romaji’: tsuki no za月の座, "the seat of the moon" – „a hold helye”).

Az első versszakát a rengának, hokkúnak nevezték, ez volt a mai haiku költészetnek az előde. Az egyedülállő hokkut ezután átnevezték haikura még a Meiji korban a nagy japán költő és kritikus, Maszaoka Siki által. Siki volt az, aki bemutatta a haiku költészetet, mint a „haikai no ku”-nek a rövidítését, ami annyit jelentett, hogy egy versszak haikai.[7]

Majdnem 700 évig volt a renga  a legnépszerűbb költői műfaj, de ez a népszerűség gyorsan hanyatlásnak indult a Meiji korszakban. Maszaoka Siki hiába vett részt különböző renga alkotásokban,[8] még ő maga is beismerte, hogy „(A renga) nem irodalom” (「文学に非ず」Bungaku ni arazu)"連歌・連句 (Renga, Renku)". Japán Szótár (日本辞典 Nihon-Jiten). Frissítve 2012. december 23-án. A renga megjelenése, miszerint csoportban dolgozzanak ahhoz, hogy létrehozzanak egy alkotást nem fért össze a Nyugati stílussal, ami egyre nagyobb népszerűségnek örvendett Japánban, ahol egyszerre csak egy költő dolgozik egy alkotáson.

Japánon kívül

[szerkesztés]

Egy korai próbálkozásnak köszönhetően a renga Angliában is megjelent 1968-ban egy haikuköltészettel foglalkozó magazinban,[9] és ugyanabban az újságban a renga és a haibun műfajoknak egy egész cikket szenteltek, amelyet 1976-ban jelentettek meg.[9]

Típusai

[szerkesztés]

Itt végigkövethetőek a listában szereplő leggyakrabban előforduló rengatípusok, amelyeknek mindkét fajtáját használták írásban: az usint (’romaji’: ushin) és a musint (’romaji’: mushin) (renku)[10]

A típus neve A versszakok száma A kaishik (kaishi: írólap) száma Oldalak száma Eredete Ideje
Hyakuin[11] 100 4 8 Ismeretlen 13. század
Senku 1000 40 80 Ismeretlen
Gojūin 50 2 4 Ismeretlen
Yoyoshi 44 2 4 Ismeretlen
Kasen 36 2 4 Ismeretlen 1423[forrás?]
Han-kasen (i.e. fél-kasen) 18 1 2 Ismeretlen 17. század
Shisan 12 2 4 Kaoru Kubota 1970-es évek
Jūnichō 12 1 1 Shunjin Okamoto 1989[forrás?]
Nijūin 20 2 4 Meiga Higashi 1980s
Triparshva[forrás?] 22 1 3 Norman Darlington 2005
Rokku (aka on za rokku)[forrás?] változó változó változó Haku Asanuma 2000

Terminológia

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Carter, Steven D. Three Poets at Yuyama, University of California, 1983, ISBN 0-912966-61-0 p.3
  2. ↑ Keene, Donald, The Comic Tradition in Renga, in Japan in the Muromachi Age, edited by John Hall and Takeshi Toyoda. Los Angeles: University of California Press, 1977. p. 244.
  3. ↑ Reckert, Stephen, Beyond Chrysanthemums: Perspectives on Poetry East and West, Oxford University Press, 1993, ISBN 0-19-815165-9, p.43
  4. ↑ Sato, Hiroaki. One Hundred Frogs, from renga to haiku to English, Weatherhill 1983, ISBN 0-8348-0176-0 p.11
  5. ↑ Keene, Donald, Japanese Literature: an Introduction for Western Readers, (New York: Grove Press, 1955) p. 33–34.
  6. ↑ Carter, Steven D. The Road to Komatsubara, Harvard University Press, 1987, ISBN 0-674-77385-3, pp. 33–72.
  7. ↑ Miner, Earl. Japanese Linked Poetry. Princeton University Press, 1980. ISBN 0-691-01368-3 pbk.
  8. ↑ Higginson, William J. The Haiku Seasons, Kodansha, 1996, ISBN 4-7700-1629-8 p.55
  9. ↑ a b Van den Heuvel, Cor. The Haiku Anthology, 2nd edition. Simon & Schuster, 1986. ISBN 0671628372 p12
  10. ↑ Miner, Earl. Japanese Linked Poetry, Princeton University Press, 1979, ISBN 0-691-06372-9.
  11. ↑ Carter, Steven D. The Road to Komatsubara, Harvard University Press, 1987, ISBN 0-674-77385-3.
  12. ↑ "Daijirin entry for renju". Archived from the original on 18 February 2013. Retrieved 16 January 2013.
Kategória