Fekvése
Nagyszombattól 15 km-re délkeletre, a Vág partján található.
Története
Szered városa létezését a Felvidék egyik meghatározó folyójának, a Vágnak köszönheti. A Vág a régmúltban nem volt olyan szabályozott, mint napjainkban. A folyó a síkságra kiérve szigeteket képezett, melyeket mocsaras vidék vett körül. Az egyik ilyen szigeten már a 9. században vár állott, mely határvédelmi célokat szolgált. A középkorban a régi gázlók helyére fahidakat építettek, mely a főbb szigeteket kötötte össze. A legnagyobb szigeten épült fel a 10. században Sempte fából és földből épített vára.
A vár közelében létesült település 1313-ban bukkan fel először írott forrásban Zereth alakban. Első ismert pecsétje 1461-ből származik. A vár mellett kifejlődött mezőváros neve a 16. századra a várra is áttevődött. A Nyitra és Pozsony vármegye határán levő Szered jelentőségét az is fokozta, hogy itt vezetett át a Budáról Prágába menő kereskedelmi út. Itt a Vág átkelőjénél hamarosan kereskedelmi központ alakult ki, melynek állat- és gabonavásárai messze földön híresek voltak. Ide érkeztek a Vágon tutajon leúsztatott fa- és sószállítmányok is, a városnak sóraktára is volt, a folyón hajómalmok működtek. Kereskedelmi jelentősége csak 1846-ban szűnt meg, amikor megépült a Nagyszombatot Pozsonnyal összekötő vasútvonal, attól fogva ugyanis az áruk szállítása már vasúton történt. Mindamellett a vásárok hagyománya a mai napig fennmaradt, hiszen Keresztelő Szent János napján ma is megrendezik a szeredi vásárt és sörfesztivált.
Az első szeredi iskoláról 1505-ben tesznek említést. 1746-1747 telén a jég a hidat tönkretette, helyette komp járt.[2] A várost nagy veszteség érte, amikor 1777. augusztus 2-án egy tűzvészben leégett a plébániatemplom. Helyette újat kellett építeni, erre 1781-ben került sor. A 19. században gyorsan fejlődött az ipar. 1845-ben cukorgyár és később több feldolgozó üzem létesült. Egykori magyar lakóit a 18. század elejétől szlovákok váltották fel. A város határában lezajló 1849. június 9-i ütközet eredményeként a honvédség visszavonulásra kényszerítette a császári sereget. 1876-ban a települést elöntötte a jeges árvíz.[3]
Pozsony vármegye monográfiája így ír a városról: „Szered, nagyközség, 467 házzal és 5095, nagyobbára róm. kath. vallású tót lakossal, kik között a magyar nyelv örvendetesen terjed. Hajdan a semptei vár őrei lakták. Katona-utcza elnevezése is ebből az időből származik; akkor még ez az utcza külön község volt. Mai kastélya, melynek helyén az ősi semptei vár állott, még csak nem is sejteti hajdani rendeltetését. Anonymus is említi a semptei várat, mely hajdan a Vág balpartján feküdt. A századok folyamán a Vág új medret vájt magának, úgy hogy az e folyó mellett keletkezett helyet ketté szakította. Így került Sempte a Vágnak egyik és Szered a másik partjára. A régi Vág medre Szered főpiaczán, a sörház-utczán és a Katona-utczán vonult át és elválasztotta Nyitrát Pozsony vármegyétől, egész 1886-ig, a mikor Szered-Újvárost és Szeredet egyesítették és a két vármegye között határul a mai Vág medrét állapították meg. Szered mint önálló helység a XV. században már fennállott. 1419-ben hídja is említtetik és e század végén a Bazini és Szentgyörgyi grófok birtoka volt. Az 1553-iki összeírásba Báthori András 34 portával van felvéve. Idővel a szeredi vár az Esterházyak birtokába került. Esterházy Ferencz Thököly Katalint vette nőül, ki másodszor Lövenburg Jánoshoz ment férjhez és 1698-ban alapította Szereden a szegények házát, mely még ma is fennáll. 1705 október 19-én Bercsényi a várat megadásra kényszerítette és ez egész a trencséni csatáig a felkelők kezében maradt. A kuruczok visszavonulása után a vár és az uradalom Esterházy József birtokába került, ki a várat átalakította és abból modern kastélyt építtetett. A vár egyik tömör őrtornyát csak a XIX. század elején bontották le. A kastély és a birtok most Alsasse d’Hennin Angelika herczegnőé. A mai katholikus templomot Esterházy Ferencz kanczellár építtette 1760–1780 között. 1813-, 1860-, 1870- és 1894-ben nagy árvíz pusztított a községben és határában. 1848-ban, a nagyszombati csata után, Guyon visszavonuló honvédei felgyújtották maguk után a Vág hídját és az utánuk nyomuló osztrákokra ágyúztak, mi közben a községben számos ház megrongálódott. A község azelőtt magyar volt. Fényes Elek a mult század 30-as éveiben is még magyarnak mondja, de az 1880-iki népszámlálás 4000 lakosa között csak 400 magyart talált. Hajdan mezőváros volt. Van a községben ipartestület, takarékpénztár, önkéntes tűzoltó-egyesület, ifjúsági egyesület, nőegyesület és szépítő-egyesület, továbbá a Perl és társa czégnek gépgyára, Freund Gyulának pótkávé-gyára, a Steiner czégnek csontszén-gyára és Klug Bernátnak mosószóda-gyára. Ide tartoznak Herczegudvar és Kiserdő majorok. A községnek saját postája, távírója és vasúti állomása van.”[4]
A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Nagyszombati járásához tartozott.
A második világháború idején, 1942 és 1945 között a város területén működött a fasiszta Szlovák Köztársaság egyik jelentős munka- és gyűjtőtábora. A Szlovákiából elhurcolt megközelítőleg 70 000 zsidó közül több mint 10 000 személy fordult meg – a koncentrációs táborokba történő szállításuk köztes állomásaként – e gyűjtőtáborban. A tábor felügyeletét 1942 és 1944 között – a túlélők beszámolója szerint – a szinte folyamatosan ittas állapotú Hlinka gárdisták látták el. A tábor parancsnokságát 1944 októberében Alois Brunner SS tiszt vette át, kinek parancsnoksága alatt harminchárom SS tiszt és katona szolgált. A háború utolsó hónapjaiban, 1945 elején itt gyűjtötték össze Szlovákia maradék zsidó lakosságát, mintegy 5000 személyt, majd szállították tovább a koncentrációs táborokba. A Szlovák Nemzeti Levéltárból 2009-ben került elő a szeredi gyűjtőtáborban 1944 novembere és 1945 márciusa között fogvatartott személyek részletes listája.[5]
Népessége
1880-ban 4015 lakosából 2448 szlovák, 1021 német, 379 magyar, 1 szerbhorvát anyanyelvű, 5 idegen és 161 csecsemő. Alsócsöpöny 364 lakosából 271 szlovák, 52 német, 27 magyar anyanyelvű és 14 csecsemő. Felsőcsöpöny 313 lakosából 296 szlovák, 4 német, 2 magyar anyanyelvű és 11 csecsemő. Középcsöpöny 245 lakosából 208 szlovák, 13 magyar, 5 német anyanyelvű, 1 idegen és 18 csecsemő volt. Szeredet 2866 római katolikus, 1043 zsidó, 70 evangélikus, 35 református és 1 görögkatolikus lakta.
1910-ben 5371 lakosából 2941 szlovák, 1946 magyar, 429 német, 1 román és 54 más anyanyelvű, ebből 4328 római katolikus, 985 zsidó, 35 evangélikus, 20 református, 2 görögkatolikus és 1 pravoszláv vallású. Alsócsöpöny 317 lakosából 211 szlovák, 98 magyar és 8 német anyanyelvű volt. Felsőcsöpöny 331 lakosából 241 szlovák, 71 magyar és 19 német anyanyelvű. Középcsöpönyt 348 lakosából 327 szlovák, 18 magyar és 3 német anyanyelvű lakta.
2001-ben 17 406 lakosából 16 373 szlovák, 229 magyar, 165 cseh és 113 cigány volt.
2011-ben 16 235 lakosából 14 759 szlovák, 305 magyar, 143 cigány és 100 cseh volt.
2021-ben 15737 lakosából 148 (+20) magyar, 7 (+15) cigány, 5 (+6) ruszin, 14380 (+53) szlovák, 168 (+20) egyéb és 1029 ismeretlen nemzetiségű volt.[6]
Szlovákia
é. sz. 48° 17′, k. h. 17° 44′48.283333°N 17.733333°EKoordináták: é. sz. 48° 17′, k. h. 17° 44′48.283333°N 17.733333°E
