| Szolnoki Tibor | |
 | |
| Született |
1957. február 20. (66 éves)[1] Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Zsadon Andrea (1986–) |
| Foglalkozása | |
| Iskolái | Színház- és Filmművészeti Főiskola (–1980) |
| Kitüntetései |
|
| Színészi pályafutása | |
| Aktív évek | 1979– |
| Híres szerepei |
Néró Várkonyi–Miklós: Sztárcsinálók Orlowski herceg Strauss: A denevér |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szolnoki Tibor témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szolnoki Tibor (Budapest, 1957. február 20. –) Jászai Mari-díjas magyar színművész, énekes, művészeti vezető.
Gimnazistaként tagja a Wiegmann Alfréd által vezetett Szkéné Színháznak. Mestere volt Kazán István az Arany János Színház stúdiójában és a főiskolán is. 1980-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1980-tól 1982-ig a győri Kisfaludy Színház tagja lett, itt ismerkedett meg a Várkonyi Mátyás–Miklós Tibor szerzőpárossal. Az Örvényben című musicalben Béres Miska – a falu bolondja – szerepét alakította.[3] 1982 és 1985 között Rock Színházban játszott, amelynek alapító tagja is volt. A közönséget és a kritikát is lenyűgözte, elbűvölte a Sztárcsinálók Nero szerepében. A színház rajongó tábora sohasem tudta feldolgozni távozását, úgy fogadta, mint amikor a kedvenc focista a rivális klubhoz távozik.
1985-től a Fővárosi Operettszínház tagja. 1992-ben alapította feleségével, Zsadon Andreával az Operettvilág együttest. 2021-ben pályázott a szolnoki Szigligeti Színház igazgatói posztjára.[4]
A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 78; ugyanitt tizenkilenc színházi felvételen is látható.[5]
| „ | (…) A mozgásban, éneklésben és alkatilag is Gene Kellyre emlékeztető Szolnokit meghívtuk az Evita bemutatására készülő csapatba. Másnap, amikor Várkonyi lakásán ajtót nyitottam az elegáns, mellényes öltönyben, szerényen kopogtató, jól fésült, szemüveges, diplomatatáskás fiatalembernek, az hittem, valami hivatalos ember keresi szerzőtársamat. Percekbe tellett, amíg megbarátkoztunk a gondolattal: ez a pedáns úrifiú »táncolta szét« előző délutánon az Ódry Színpadot. Három hónappal később, egy este a margitszigeti sétányon ugyanilyen tipp-topp külsővel vonult végig, azzal a különbséggel, hogy a diplomatatáska mellett egy összecsukható campingágyat[13] is cipelt. Az ifjú színész útközben harsány »Szervusz Feri bátyám!«-mal üdvözölte a Nagyszálló teraszán vacsorázó Bessenyei Ferencet, majd, mint egy Rejtő-regényhős, eltűnt az alkonyatban, hóna alatt a vasággyal. | ” |
– Miklós Tibor: Musical!, 349. old. | ||
