Szombat: a hét hatodik napja az ISO 8601 nemzetközi szabvány szerint.[1] Azokban az országokban, ahol a hét a vasárnappal kezdődik, ott a hetedik.
A név eredete
Körmendi Ferenc tanulmánya szerint a szombat szavunk az újgörög szambato szóból származik,[2] amely a héber sabbát-ból, (megszűnés, szünet), innen a pihenőnap szó átvétele. A héber sabbat m-betűs formáját (újgörög ill. latin közvetítéssel) számos más nyelv is átvette (francia samedi, német Samstag stb). Más vélemények szerint a szláv sobota szóból ered, és őseink egy "m" hangot szúrtak volna bele; Körmendi ezt hosszas érveléssel és számos bizonyítékkal cáfolja.[2]
Asztrológiában
Az asztrológiában a szombatot a Szaturnusz bolygóhoz, illetve az azt megszemélyesítő Szaturnusz, római istenhez (görög megfelelője Kronosz) kötik. [forrás?]
A Biblia szerint
A Biblia szerint a szombat a hét hetedik napja, amely a megnyugvásról szól. Isten ezen a napon pihent meg, és hagyta abba teremtői munkáját, így ez az alkalom az embert is a megpihenésre ösztönzi a Tízparancsolat 4. pontja szerint.[3][megj. 1][4]
A szombat két fontos bibliai dologhoz kötődik. Egyetemesen, ez a teremtés emlékünnepe, amely a Tízparancsolatba foglaltatott; másrészt a zsidóságnak emlékünnep, mert az egyiptomi fogságból való kivonulás ünnepe.
Az újszövetségi megközelítésben Jézus a szombatnak is ura. Pál apostol a leveleiben szabadságot ad a hívőknek a szombat megtartásában.[5][6]
