| Vaszil Levszki | |
 | |
| Georgi Dancsov festménye | |
| Született |
Васил Иванов Кунчев 1837. július 18.[1][2] Karlovo |
| Elhunyt |
1873. február 18. (35 évesen)[1] Szófia |
| Állampolgársága | oszmán |
| Gyermekei | gyermek |
| Szülei | Gina Kuncheva Ivan Kunchev Ivanov |
| Foglalkozása |
|
| Halál oka | akasztás |
 | |
| Vaszil Levszki aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vaszil Levszki témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Vaszil Levszki (bolgárul: Васил Левски, eredetileg írva Василъ Лѣвскій, ejtsd [vɐsiɫ lɛfski] ), született: Vasil Ivanov Kunchev (Васил Иванов Кунчев) (Karlovó, 1837. július 18. – Szófia, 1873. február 19.[3]) bolgár forradalmár, nemzeti hős.
Részt vett a bolgár nép harcában melyet a görög papság és a török rabság ellen vívott, és ez minden idők legnagyobb bolgár nemzeti hősévé tette. Csatlakozott a szabadcsapatokhoz, de hazájának felszabadítását nem a szabadcsapatok harcában, hanem egy központilag, titkosan szervezett forradalomban látta. Létrehozta ezért a Belső Forradalmi Szervezetet azzal a céllal, hogy országos felkelést szítsanak. Külföldön szerzett beceneve Leonin volt, amikor Romániában élő bolgárok segítették a Forradalmi Központi Bizottság munkáját. Levszki demokratikus és szabadságpárti nézeteket vallott a független Bulgária államrendjéről. Szervező munkája során sokat utazott, rendszeres felvilágosító, buzdító munkát végzett. Mélységesen meg volt győződve arról, hogy a bolgár népnek saját magának kell kiharcolnia a szabadságát. Minden tettének, beszédének, nyilatkozatának egyetlen eszmei gondolata volt: Bulgária felszabadítása a török iga alól egy országosan megszervezett forradalmi harc segítségével. Egyik szervező útja során a törökök elfogták és Szófiában felakasztották. Hatalmas szervezőmunkájának gyümölcse csak néhány évvel a halála után ért be, 1876-ban ugyanis kitört az áprilisi felkelés.
