Vonyarcvashegy | |||
Kilátás a fénykereszttől | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Nyugat-Dunántúl | ||
Vármegye | Zala | ||
Járás | Keszthelyi | ||
Jogállás | nagyközség | ||
Polgármester | Pali Róbert (független)[1] | ||
Irányítószám | 8314 | ||
Körzethívószám | 83 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 2408 fő (2023. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 155,67 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 14,28 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 46° 45′ 43″, k. h. 17° 18′ 58″Koordináták: é. sz. 46° 45′ 43″, k. h. 17° 18′ 58″ | |||
Vonyarcvashegy weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Vonyarcvashegy témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Vonyarcvashegy nagyközség Zala vármegyében, a Keszthelyi járásban.
Vonyarcvashegy a Keszthelyi-öböl partján, a Keszthelyi-fennsík déli szélénél, Zala vármegye keleti részén fekszik. Délről a Balaton, északról a hegyek zárják el a települést, így csak kelet–nyugati irányba nyitott. Így fut a Balatonszentgyörgy–Tapolca–Ukk-vasútvonal is keresztül a településen, amelyen a település egy vasútállomása elővárosi szerelvényeket és Pécsről, valamint Szombathelyről gyorsvonatokat fogad.
A község főútja a 71-es másodrendű főút, amely a Balaton északi parti településeivel és Keszthellyel köti össze. Vonyarcvashegy Keszthely felől kiválóan megközelíthető autóbusszal, de Tapolcáról sűrűn járnak járatok.
A Balatonhoz közelebb eső Vonyarc településrész történetileg jóval megelőzi Vashegyet. Első említése 1335-ből való már mint anyaszentegyház. Ekkori birtokosai a Karmacsi család.
1573-ban a török megrohanta a települést, és felgyújtotta. Az 1580-as évektől évszázadokig lakatlanná vált a falu. A 17. században a környék mint szőlőhegy éledt újjá. A vonyarci hegyközségben a birtokosok elsősorban keszthelyi gazdák voltak, azonban az 1690-től kezdve pár helyi lakosról is lehet beszélni. A mai település másik része, Vashegy, is ebben az időszakban jelent meg. Első említése 1689-ből való mint Balatongyörök szőlőhegye.
A 18. században két apró falu volt a mai nagyközség helyén. Lakosai zsellérek voltak, és főként a szőlőkben végzett bérmunkákból éltek. A terület birtokosa 1741-től a Festetics család mellett a horvát bán, aki végül 1779-ben lemondott tulajdonáról, így teljes mértékben a Festeticsek birtokába került.
Vonyarc és Vashegy 1850-ben egyesült, és kisebb fejlődésbe kezdett. Iskolája 1870-ben nyílt meg.
A település a 20. század elején tovább nőtt, azonban kiemelkedő fejlődése csak az 1950-es évektől figyelhető meg, amikor a község bekapcsolódott a balatoni turizmusba, jó minőségű strand, 1952-ben új iskolája, 1957-ben pedig egy kemping jött létre. 1960-ban Vonyarcvashegy nagyközséggé alakult, ahol a turizmus meghatározó jelleggel bír.
2007-ig a Keszthely–Hévízi, utána a Keszthelyi kistérséghez, 2013 óta a Keszthelyi járáshoz tartozik.
A településen polgárőrség működik.[3]
A település népességének változása:
Lakosok száma | 2178 | 2182 | 2172 | 2393 | 2400 | 2408 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 |
A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 91,2%, cigány 0,2%, német 6,97%, horvát 0,16%. A lakosok 55,2%-a római katolikusnak, 2,36% reformátusnak, 1,32% evangélikusnak, 7,9% felekezeten kívülinek vallotta magát (31,9% nem nyilatkozott).[11]