Fekvése
Medgyestől 10 km-re délkeletre, a Muzsnai-patak völgyében fekszik.
Nevének eredete
A szláv eredetű Mužina személynévből keletkezett. Először 1283-ban, Musna alakban említették.
Története
Medgyesszéki szász szabadfalu, később mezőváros volt. Mint gazdag bortermelő helynek a középkor végén jelentősége Medgyesével vetekedett. 1396 és 1520 között 21 muzsnai diák tanult a bécsi egyetemen. II. Ulászló 1495-ben hetivásár és Szent György napján éves vásár tartására adott engedélyt. 1532-ben 232 gazdát írtak benne össze. Lakói 1528-ban arról panaszkodtak, hogy gerébjei kisajátították a szántók és erdők egy részét és a malmot. Határához csatolták 1474-ben az elhagyott Farkastelke, 1519-ben Weissdorf határának nagy részét. A 15–16. században több céhe is működött.
1555-ben I. Ferdinándtól újabb, Lőrinc napi országos vásár tartására nyert szabadalmat. Hetivásárát 1619-ig péntekenként, majd szombatonként tartották. 1605-ben többször átvonultak rajta Radu Șerban havasalföldi fejedelem csapatai. Barcsay Ákos 1658-ban részleges erdélyi országgyűlést tartott benne, melynek feladata az adók emeléséhez való hozzájárulás volt. 1662-ben előbb Kemény János seregei fosztották ki, majd tizenhárom hétig benne állomásozott I. Apafi Mihály kétezer török katonája. Később is sokat szenvedett a katonaságtól – 1696 és 98 között császári zsoldosokat kvártélyoztak be itt.
Az 1709–10-es pestisjárvány idején sok medgyesi keresett benne menedéket, és egy időre ide helyezték át a város és a szék hivatalait. A másfél évszázados nélkülözés után, 1720-tól gazdasága ismét fellendült, lakossága német anyanyelvű ausztriai telepesekkel, románokkal és cigányokkal gyarapodott. A szászok távozásáig a románok többsége a falu déli részén, a cigányok pedig az északi falurészben éltek. 1750-ben 205 háztartásból állt. Az 1771-es nagy tűzvészben 75 szász és 25 román ház égett le. 1800-ból való az első feljegyzés ortodox román iskolájáról. A románok egy részéből 1829-ben megalakult a görögkatolikus egyházközség,[2] amely 1850-re épített magának kőtemplomot. 1847 és 1849 között itt szolgált lelkészként Stephan Ludwig Roth. Ő alapította a helységben az első erdélyi szász óvodát 1848. április 9-én. A székely felkelők 1848 októberében felgyújtották. Itt tartóztatták le Roth-ot a forradalmi magyar hatóságok 1849. április 10-én.
1876-ban az akkor létrehozott Nagy-Küküllő vármegyéhez csatolták. A 19. század második felében viszonylag korán tömegessé vált a kivándorlás, amely 1887-ben érte el a tetőpontját: ekkor 350 lakosa tartózkodott külföldön – közülük később 170-en tértek haza. A határ tagosítását 1898-ra fejezték be. Az 1900-as években a szász gazdák átlagosan tíz, a románok három holdon gazdálkodtak. Az 1921-es román agrárreform a község földjeinek 55%-át és az evangélikus egyházközségéinek is több mint a felét kisajátította. Az első román bíró 1935 és 1939 között volt hivatalban.
1944-ben, a szovjet csapatok bevonulása után német zuhanóbombázók támadták. 1945. január 14-én 250 szász lakosát hurcolták kényszermunkára a Szovjetunióba, akik nyolc fő kivételével 1951-re tértek haza. Hét szomszédságát 1948-ban négyre vonták össze. A szász lakosság túlnyomó többsége 1970–78 és 1986–92 között Németországba emigrált. Az új hazában 1983-ban tartották első falutalálkozójukat. A faluban főként a közösség marginális helyzetű, nagyrészt szász–cigány vegyes házasságban élő tagjai maradtak, akik az 1990-es években újraszervezték közösségi életüket. Korábbi híres, főként a neuburger szőlőfajtán alapuló bortermelése megsínylette a szászok kivándorlását, a kiskapusi koromgyár szennyezését és a szőlőbirtokok felaprózódását. A faluban állami gazdaság is működött, amelyben a 90-es évek végén máramarosi és moldvai munkások dolgoztak. A község élére 1996-ban magyar nemzetiségű polgármester került.
Románia
é. sz. 46° 05′ 26″, k. h. 24° 23′ 58″46.090600°N 24.399400°EKoordináták: é. sz. 46° 05′ 26″, k. h. 24° 23′ 58″46.090600°N 24.399400°E
.svg){kind=small}