Szibiel (Sibiel) | |
Ikonmúzeum | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
Megye | Szeben |
Rang | falu |
Községközpont | Szelistye város |
Irányítószám | 557234 |
SIRUTA-kód | 145587 |
Népesség | |
Népesség | 427 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | - (2011)[1] |
Földrajzi adatok | |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 45° 45′ 58″, k. h. 23° 54′ 30″Koordináták: é. sz. 45° 45′ 58″, k. h. 23° 54′ 30″ | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szibiel témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Szibiel, 1913 és 1918 között Bodapataka (románul: Sibiel, németül: Budenbach) falu Romániában, Erdélyben, Szeben megyében.
Nagyszebentől 18 km-re nyugatra, a Csindrel-hegység lábánál, a Szebeni-Hegyalja néprajzi tájegységben fekszik.
Nevét patakjáról kapta, amely valószínűleg a Szeben folyó korábbi román nevének kicsinyítő képzős alakja. Binder Pál véleménye szerint a fölötte magasodó vár volt az eredeti Szebenvár, melynek nevéből Erdély német neve kialakult.[2] Először 1383-ban, német nevén említették, mint villa Olachalis Budinbach-ot.
Orlát határára települt román lakossággal. 1366 előtt Salgó várához tartozó román határőrtelepülés volt. A 16. századtól Szelistyeszékhez, 1876-tól Szeben vármegyéhez tartozott.
A 17. században alapított, a falutól öt kilométerre fekvő ortodox kolostort, amelyben iskola és nyomda is működött, a császári csapatok 1786-ban lerombolták, három szerzetesét Kufsteinbe hurcolták. Őket az egyház később szentté avatta.
1750-ben 350 háztartásból állt. Lakói transzhumáló pásztorkodással foglalkoztak és a 19. század legvégén nyájai még mindig Dobrudzsában és a Balkán-hegységben teleltek át. 1941-ben is pásztorkodó település volt: alig 958 hektáros határának 68%-a volt erdő, 22%-a kaszáló. A 19. században a szibieliek a nagyszebeni piacon nyersfaggyúval, az erdélyi falvakban gyertyákkal kereskedtek. Az első világháború után almatermesztésével is elismerést szerzett.