| Alekszej Mihajlovics Remizov | |
 | |
| Született | Moszkva[5][6] |
| Elhunyt | 1957. november 26. (80 évesen)[1][6][2][7][8] Párizs[9][6] |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Moszkvai Állami Egyetem |
| Sírhelye | Sainte-Geneviève-des-Bois Orosz Temető |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Alekszej Mihajlovics Remizov témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Alekszej Mihajlovics Remizov (oroszul: Алексей Михайлович Ремизов; Moszkva, 1877. július 6.[10] – Párizs, 1957. november 26.) orosz modernista író, festő, emigráns alkotó, az orosz nyelv egyik legnagyobb stilisztája.
Gazdag moszkvai kereskedőcsaládba született, szélesebb rokoni köréhez értelmiségiek és művészetpártolók tartoztak.
Élénk képzeletű gyermek volt. Első elbeszélését 7 évesen írta: a nevelőnője által elmesélt tűzvészt öntötte szavakba. Ekkor határozta el, hogy író lesz.
1895-ben szülővárosában kereskedelmi iskolát végzett, majd a moszkvai egyetem fizika-matematika szakán folytatta tanulmányait. Diákévei alatt tévedésből tartóztatták le egy diáktüntetés kapcsán, s ennek nyomán 6 évre száműzetésbe küldték Oroszország északi vidékére. Penza városában kötött életre szóló barátságot a 3 évvel idősebb Vszevolod Mejerholddal (később neves színházi rendező), aki a marxizmus klasszikusaival és a munkásmozgalommal ismertette meg a fogékony fiatalembert.
1901-től száműzetésének helyszíne Uszty-Sziszolszk (a későbbiekben Sziktivkar), majd Vologda, ahol a szocialista mozgalom számos résztvevőjével és vezetőjével (szociálforradalmárok, "eszerek") ismerkedik meg. Baloldali elköteleződése dacára politikai beállítottságát tekintve antibolsevik volt, ami a későbbiekben szembeállította a formálódó új szovjethatalommal.
Első műve – álnéven – 1902-ben Moszkvában jelent meg. A száműzetésből 1905-ben Szentpétervárra tér vissza, ahol aktív irodalmi tevékenységet fejt ki: regényeket és elbeszéléseket jelentet meg, a középkori misztériumjátékok hatását tükröző színdarabokkal jelentkezik. A korabeli irodalmi körök a szimbolisták közé sorolták művészetét, holott magát soha nem tartotta annak. Szentpétervárott mintegy másfél tucat könyve jelenik meg, az 1910-es évek elején 8 kötetes, gyűjteményes kiadásban adja közre addig írott műveit, ill. néhány műve Moszkvában is napvilágot lát.
A háború és forradalmak alatt mindvégig Szentpétervárott élt (Oroszország kulturális központja, 1917-ig főváros). 1921-ben orvosi kezelésre Németországba utazik, és soha többé nem tér vissza hazájába. Berlinben mintegy 2 évig él, tucatnyi kötetet ad közre.
1923-ban Párizsba költözik, ahol élete további 34 évét tölti. Oroszul folytatja írói tevékenységét, a húszas években mintegy 10 kötete jelenik meg, ám egyre nehezebb közreadnia őket. 1931 után publikációi száma jelentősen megcsappan, másfél évtizeden át csak szórványosan jelentkezik írásokkal. Élete vége felé, 1950-től jelennek meg ismét művei – tisztelői egy kis kiadót (Oplesnyik, Оплешник) hoztak létre Párizsban, kifejezetten Remizov kötetei számára.
A festészet és grafika terén is tehetséges volt, leveleit többnyire kalligrafikus motívumokkal díszítette. 1933-ban Prágában rajzkiállítása nyílt. Rajzművészetét Marc Chagall, Pablo Picasso és Vaszilij Kandinszkij is elismerte. A háború éveiben álomnaplót vezetett.
Felesége 1903-tól Szerafima Pavlovna Remizova-Dovgello (Серафима Павловна Ремизова-Довгелло, 1876–1943) paleográfus, a párizsi egyetem tanára. Leányuk Natalja Alekszejevna Remizova (Наталья Алексеевна Ремизова, 1904–1943).
Élete végén visszakapta szovjet állampolgárságát. 80 éves korában hunyt el Párizsban, sírja a Sainte-Geneviève-des-Bois temetőben található.
Hagyatéka 2013-ban került vissza Oroszországba, és még azévben nagyszabású kiállítás keretében mutatták be Moszkvában (Vozvrascsenyije – Visszatérés címen).[11][12]
Lásd személyi bibliográfiáját (orosz nyelvű).
