Konsztantyin Georgijevics Pausztovszkij | |
![]() | |
Élete | |
Született | 1892. május 31. Moszkva |
Elhunyt | 1968. július 14. (76 évesen) Moszkva |
Sírhely | Tarusza |
Nemzetiség | orosz |
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | regény |
Kitüntetései |
|
Konsztantyin Georgijevics Pausztovszkij aláírása | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Konsztantyin Georgijevics Pausztovszkij témájú médiaállományokat. |
Konsztantyin Georgijevics Pausztovszkij (oroszul: Константин Георгиевич Паустовский; Moszkva, 1892. május 31. – Moszkva, 1968. július 14.) szovjet-orosz elbeszélő, regényíró, akit 1965-ben irodalmi Nobel-díjra jelöltek.
Konsztantyin Pausztovszkij Moszkvában született, apja zaporizzsjai kozákok leszármazottja volt, vasúti statisztikus, és „egy gyógyíthatatlan romantikus és protestáns”. Anyja lengyel értelmiségiek családjából való volt. Konsztantyin Ukrajnában nőtt fel, részben vidéken, részben pedig Kijevben. Tanulmányait egy kijevi gimnáziumban végezte, ahol iskolatársa volt Mihail Bulgakov.[1] Amikor hatodéves volt, apja elhagyta a családot, így kénytelen volt magánórákat adni, hogy a megélhetését biztosítani tudja. 1912-ben belépett a Kijevi Egyetem természettudományi karára. 1914-ben átment a Moszkvai Egyetem jogi karára, de az I. világháború félbeszakította tanulmányait.
1965-ben Pausztovszkijt irodalmi Nobel-díjra jelölték, de a szovjet hatóságok nyomása következtében a díjat végül Mihail Alekszandrovics Solohov nyerte el, aki lojálisabbnak bizonyult a szovjet rezsimmel szemben.[2]