| Mihail Alekszandrovics Solohov | |
 | |
| Élete | |
| Született | 1905. május 24..svg){kind=small} OroszországKruzsilin |
| Elhunyt | 1984. február 21. (78 évesen) SzovjetunióVjosenszkaja |
| Sírhely | Vyoshenskaya |
| Nemzetiség | orosz |
| Házastársa | Maria Petrovna Gromoslavskaia |
| Gyermekei |
|
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | elbeszélés, regény |
| Irodalmi irányzat | szocialista realizmus |
| Fontosabb művei | Csendes Don (1928–1940) Emberi sors (1956) |
| Kitüntetései |
|
| Irodalmi díjai | Irodalmi Nobel-díj (1965)  Irodalmi Sztálin-díj (1941)  |
 | |
| Mihail Alekszandrovics Solohov aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mihail Alekszandrovics Solohov témájú médiaállományokat. | |
Mihail Alekszandrovics Solohov (oroszul: Михаил Александрович Шолохов) (Kruzsilin, 1905. május 24. – Vjosenszkaja, 1984. február 21.) irodalmi Nobel-díjas orosz származású szovjet elbeszélő, regényíró, a huszadik századi világirodalom egyik kimagasló mestere.
Az orosz elbeszélő, regényíró, Mihail Solohov a doni kozákság területén fekvő Vjosenszkajában született. Apja bevándorlóként élt a kozákok közt, foglalkozásait gyakran váltogatta. Anyja szegény családból való doni kozák lány, írástudatlan asszony volt, de hogy fiával foglalkozni tudjon, megtanult írni, olvasni.
Mihail gimnáziumban tanult, de 1918-ban megszakította tanulmányait, és beállt a Vörös Hadseregbe. Az 1920-as évek elején részt vett a Don mentén garázdálkodó bandák elleni harcban. 1922-ben néhány évre Moszkvába utazott. A fővárosban különféle fizikai munkákat vállalt, hogy fenntartsa magát. Volt amikor könyvelőként dolgozott, sőt írói tanfolyamot is végzett.
Első írása, egy – tárca – 1923-ban a Junoseszkaja Pravdá-ban (ma Moszkovszkij Komszomolec) jelent meg A próba cím alatt. Rogyinka, magyarul Anyajegy című elbeszélése 1924-ben jelent meg nyomtatásban, két évvel később Donszkije rasszkazi, magyarul Doni elbeszélések című kötete jött ki a nyomdából. Ezekben az elbeszélésekben a polgárháború által két táborra osztott kozákság harcát ábrázolta, a szegények harcát a gazdagokéval, az apa harcát a fiúval.
1924-ben tért haza szülőföldjére és az írásnak szentelte idejét, ugyanekkor családot alapított, Marija Petrovna Gromoszlavszkaját vette feleségül, házasságukból két fiú- és két leánygyermek született.
1926-ban kezdte írni Tyihij Don, magyarul Csendes Don című monumentális regényciklusát, mely az orosz irodalom aranykorának hagyományait követi sok száz szereplőjével, szétágazó cselekményével, ihletett természeti képeivel, őszinteségével.
Az 1930-as években írta és jelentette meg a Don-vidéki kolhozmozgalomról szóló regényét Új barázdát szánt az eke címmel. Regényében a túlkapásokat is ábrázolta, de tollát leginkább a kollektivizálással kapcsolatos optimizmus vezérelte. A könyv későbbi kiadásai Feltört ugar címmel jelentek meg Magyarországon.
1933-ban felemelte szavát a sztálini kegyetlen kollektivizálás ellen és megpróbálta elérni, hogy segélyt osszanak az ukrajnai éhezőknek. (Mintegy 7 millió ember halt ekkor éhen Ukrajnában). 1938-ban tiltakozott a tömeges letartóztatások ellen, emiatt hűtlenségi perrel fenyegették.
A II. világháború idején haditudósítóként dolgozott a Don mentén, első elbeszélésében, a Nauka nyenavisztyiban (magyarul a Gyűlölet iskolája), a hadra kelt don-vidéki nép első háborús évének tapasztalatait összegezte, 1942-ben tették közzé. A következő években, 1943-1944-ben részleteket közölt készülő új regényéből, Onyi szrazsalisz za rogyinu, A hazáért harcoltak című műből. A részletek a háború kezdeti időszakát, a visszavonulás nehéz napjait idézték és a kemény harcosokká edződő munkás- és parasztkatonákat.
1957-ben jelent meg Szugyba cseloveka, magyarul Emberi sors című kisregénye, amelyért 1965-ben irodalmi Nobel-díjat kapott. A regény főszereplője német fogságba került szovjet katona, aki hazájához és családjához mindvégig hű maradt.
A személyiségtörténet ábrázolásában egyedi a szerző alkotása. A kisregényből forgatókönyvet írt Szergej Fjodorovics Bondarcsuk, majd megfilmesítette 1959-ben. Nagy sikerrel játszották a mozikban nemcsak a Szovjetunióban, hanem külföldön is.
A hazáért harcoltak című regényéből is forgatókönyvet írt Bondarcsuk 1976-ban, meg is filmesítette, sikeres film volt, de nem közelítette meg az Emberi sors sikerét. Csendes Don című regényéből is forgatókönyvet írtak, Bondarcsuk 1989-ben kezdte meg a film forgatását angol koprodukcióban, de jogi viták miatt nem fejezték be Bondarcsuk életében, az orosz változatot Bondarcsuk fia fejezte be 2006-ban.
1959-ben Hruscsovot elkísérte nyugat-európai és egyesült államokbeli körútjára, 1961-ben beválasztották az SZKP Központi Bizottságába. Solohov hű volt a szovjet rendszerhez. Legtöbbet szülőföldjén tartózkodott, ott is halt meg 1984-ben.
1990-ben emlékbélyeget bocsátottak ki, Rosztov-na-Donuban és Moszkvában pedig emlékműveket állítottak a Nobel-díjas író tiszteletére.
.jpg)
