Drvenik Veliki (olaszul: Zirona Grande) falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Trogirhoz tartozik.
Fekvése
Trogir központjától 10 km-re délnyugatra, Dalmácia középső részén a Drvenik Veli-szigeten (más néven Girona), a sziget legmélyebb, északnyugatra nyíló öblében fekszik. A szigetet a kontinenstől a Drveniki-csatorna (Drvenički kanal), Šolta szigetétől a Šoltai-csatorna (Šoltanski kanal), a szomszédos Drvenik Mali szigetétől pedig a Drveniki kapu (Drvenička vrata) választja el.
Története
A régészeti leletek tanúsága szerint a sziget már az ókorban lakott volt. Ezt bizonyítja a Gračina nevű magaslaton, a Szent Miklós templom körül előkerült ókori erődített település maradványa és több, a szigeten talált ókori cserép- és amfora töredék.[2] A sziget első írásos említése 1272-ben egy trogiri jegyzői okiratban történt az ókori „Girona” néven.[2] 1420-ban Trogirral együtt a sziget is velencei fennhatóság alá került. Nagyobb arányú betelepülése a török hódítással van összefüggésben. A 15. századtól ugyanis a kontinensen terjeszkedő új hatalom elől a lakosság nagy része a biztonságosabb szigetekre települt át. Ez az állandó település kialakulásának időszaka. A menekültek legnagyobb része Oriovicáról, Vinišćéről és más Trogir környéki falvakból érkezett.[2] A mai település alapításának általában az 1500-as évet a Szent György plébániatemplom építését tekintik. Ezt az időpontot erősítik a fennmaradt fal- és cserépmaradványok is. Didak Manola trogiri püspök kétszer is járt vizitáción a szigeten 1756-ban és 1760-ban, ahol két állandó települést jegyzett fel Drvenik és Grabule falvakat.[2] Rajtuk kívül még tíz, kisebb házcsoport létezett, melyek részben a mai napig is fennállnak. Az itt élők fő megélhetési forrását ebben az időben a fakitermelés, az állattartás és a halászat adta. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a település Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. A település első iskolája 1856-ban nyílt meg. 1857-ben 476, 1910-ben 914 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A település lakossága 2011-ben 150 fő volt, akik a turizmus mellett mezőgazdaságból (szőlő- és olívatermelés) éltek.
Lakosság
(1869-ben és 1921-ben Drvenik Mali, 1869-ben pedig Vinišće lakosságát is hozzá számították.)
Horvátország
é. sz. 43° 27′ 01″, k. h. 16° 08′ 52″Koordináták: é. sz. 43° 27′ 01″, k. h. 16° 08′ 52″
