| Vrlika | |
 | |
| Vrlika látképe Prozor várával. | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Split-Dalmácia |
| Község | Vrlika |
| Jogállás | város |
| Polgármester | Ivan Ćorić |
| Irányítószám | 21236 |
| Körzethívószám | (+385) 21 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1728 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 425 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 55′, k. h. 16° 24′Koordináták: é. sz. 43° 55′, k. h. 16° 24′ | |
| Vrlika weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vrlika témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Vrlika város és község Horvátországban Split-Dalmácia megyében.
Splittől légvonalban 44, közúton 70 km-re északra, Knintől légvonalban 21, közúton 32 km-re délkeletre, a Vrlikai mező szélén, a Zágrábot Splittel összekötő 1-es számú főút mentén fekszik. A község területét karsztmezők (északon a Cetinsko- és a Paško-, délen a valamivel nagyobb Vrličko polje) képezik, melyeket a Svilaja- és a Dinári-hegység fog közre. A térségen Dalmácia leghosszabb folyója a Cetina folyik keresztül, melynek vizét a 29 km2 területű, 65 méter mélységű Peruča-tó gyűjti össze. A Cetina egyik mellékvize a Česma Vrlika város területén ered. Védett fekvése miatt az éghajlat kellemes szubmediterrán, mely kontinentális hegyvidéki éghajlattal keveredik. Emiatt légzőszervi betegségekben szenvedők számára különösen kedvező.
A községhez Vrlika városán kívül Garjak, Ježević, Koljane, Kosore, Maovice, Otišić, Podosoje és Vinalić települések tartoznak.
Vrlika és környéke különösen gazdag vízfolyásokban, melyet a Cetina és mellékvizei jelentenek. A vidék számos forrása már ősidők óta ide vonzotta az embereket és hozzájárult a korai települések fejlődéséhez. Az emberi élet legrégibb nyomai ezen a területen a kőkorszakig, az i. e. 30000 körüli időkig nyúlnak vissza. A Cetina forrásvidékén, a Milaši településtől északra található a Gospodska-barlangban ebből a korból származó cseréptöredékeket és csontból faragott árt találtak.[2] Az i. e. 1900 és 1600 között itt élt cetinai kultúra népe pásztorkodásból élt és megmunkálta a rezet. A község területéről ennek a kultúrának számos emléke, erődített települések (például a Vinalić határában található Balečka gradina) és halomsírok kerültek elő. Otišić közelében egy barlangban nagyon értékes leletekre, egy bronz kardra, ékszerekre és más leletekre bukkantak.[2] A leletek alapján szakemberek arra következtetnek, hogy a térség már a bronzkorban eléggé benépesült. A késő bronzkorban élt itt az első ismert nép, az illírek egyik törzse a dalmaták, akik pásztornépek voltak és hosszú ideig sikeresen álltak ellen a római támadásoknak. A rómaiaknak csak 9-ben sikerült teljesen megszállni e területet, amelyet Dalmácia tartományhoz csatoltak. Az itt élő dalmaták idővel romanizálódtak és amint azt a számos római kori lelet is tanúsítja, átvették a római életmódot és kultúrát. A Római Birodalom gyengülésével Vrlika vidéke barbár népek uralma alá került. A szerény mennyiségű régészeti lelet a germán keleti gótok, majd a 7. századtól az avarok és a velük érkezett ószláv népek jelenlétéről tanúskodik. A mai horvátok ősei először a Cetina forrása körül telepedtek le. Keresztény hitre térítésük után itt építették fel a Sveti Spas templomot, mely a mai napig is áll, harangtornya a község legrégibb műemléke. A templomot a 14. században bővítették és ekkor kapta szögletes apszisát. Építtetője Gastika knini zsupán és felesége Nemira volt. A templom körüli temetőben mintegy 1150 sír található mintegy 700 sírkővel. Találtak itt ez 9. századi tömjén füstölőt, abból az időből amikor a horvátok őseit még frank misszionáriusok térítették.[2] A leletek alapján Vrlika már ekkor a nagyobb települések közé tartozott. A frankok érkezésekor építették a Vukovića vrilánál álló Szent Katalin kolostort.
Vrlika városát írott forrásban 1069-ben az ősi Cetinai (Cetinska) község központjaként említik először, melyhez Glavaš, Prozor, Sinj, Trilj, Stolac, Gradac, Nutjak, Tugare várai és a poljicai plébániák területe is hozzá tartozott. A mai Split-Dalmácia megye területére eső öt község (a többiek Imotska, Zminjska, Kliška és Dridska) közül ez volt a legnagyobb. A szomszédos községek felé eső peremvidékét már ekkor várak láncolata védte. Így Imota irányában állt Cacvina, délre Klissza felé Nutjak, északra Knin és Bosznia irányában pedig Glavaš. A 10. és 11. század közötti időben a község két önálló részre vált szét: a vrlikaira, mely északról Kninnel volt határos és délen a mai Dragović kolostornál a cetinaira. A Vrlika feletti hozzáférhetetlen sziklaszirtre építtette fel Hrvoje Vukčić Hrvatinić spalatói herceg a 14. század elején Prozor várát, melynek látványa ma is uralja a település látképét. A vár Hrvojának nemcsak nyári rezidenciája volt, hanem a Luxemburgi Zsigmonddal vívott harcok idején egyik legfontosabb erőssége is. A vár alatt fejlődött ki Vrlika, melynek lakossága főként a régió régi központjából Vrh Rikából költözött ide át.[2] Prozor vára ezt követően a Nepilićeké, majd a Frangepánoké lett, de ők már nem élvezhették sokáig birtoklását, mert Zsigmond király hívének, a Vitturi családnak adományozta. 1425-től a megújuló török támadások egyre nagyobb veszély jelentettek a térség lakosságára. Magának Vrlikának nem volt vára és a település sem volt különösebben megerősítve. A közeli Prozor és Glavaš várain kívül csak a természetes vízfolyások védelmére szorítkozhatott. 1492-ben a török elfoglalta Vrh Rikát Sveti Spas templomával együtt. 1522-ben pedig maga Vrlika is török uralom alá került. A török közigazgatásban a település a Klisszai szandzsák egyik náhijéjének központja lett. Vrlikán dzsámi épült és jelentős muzulmán lakosság települt be a városba.[2] A település csak 1688-ban Knin velencei ostromával egy időben szabadult fel a török uralom alól. A muzulmán lakosság elmenekülését követően Boszniából és Hercegovinából érkezett új keresztény lakosság (köztük mintegy háromszáz pravoszláv család) a városba és környékére. Az 1714-ben kitört velencei-török háború során rövid időre újra török kézre került, de a háború végén 1718-ban az új határt már a Dinári-hegységnél húzták meg és ezzel végleg velencei kézen maradt.
1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a település a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. Közben 1811-ben megalapították Vrlika községet, mely eleinte a knini, majd az osztrák uralom alatt a sinji járáshoz tartozott. 1867-ben megnyílt a fiúiskola, 1889-ben pedig felépült a községháza is. 1894-ben megalakult a horvát olvasókör.[2] A római katolikus plébániatemplom építése 1876-ban kezdődött és 1898-ban szentelték fel. A városnak 1857-ben 644, 1910-ben 881 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején olasz csapatok szállták meg. 1942-ben az olasz erők átfogó támadást indítottak a város körüli partizán csoportok ellen, mely harcok során a lakosság is sokat szenvedett. 1943-ban a partizánok égettek fel minden házat, mely horvátok tulajdonában volt. 1944 július 31-én német csapatok vonultak be Vrlikára, melyet végül novemberben foglaltak el a partizán alakulatok.[2] A háború után a település a szocialista Jugoszlávia része lett. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. A délszláv háború során szerb erők foglalták el a várost, mely 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során szabadult fel. Ezután kezdődhetett el a lerombolt épületek újjáépítése. A háborúnak 19 helyi lakos esett áldozatául.[2] Lakossága 2011-ben 828 fő volt.
| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 644 | 751 | 733 | 820 | 904 | 881 | 877 | 907 | 681 | 751 | 927 | 836 | 1.207 | 1.334 | 959 | 828 |
A helyi gazdaság hagyományos alapja a mezőgazdaság, az állattartás és a kereskedelem volt. Az utóbbi időkben egyre fontosabb szerepet játszik a turizmus és vendéglátás, valamint a korszerű informatikai technológia, melyek a fenntartható fejlődés alapját képezik.
A város alapiskolája szülöttének Milan Begovićnak a nevét viseli.
